Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 8. szám - Takács Imre: Április végi indítások: Szomorú ez, hogy szomorú: Elbeszélés három kisszékről: Májusi négysorosok: Éjjel hazafelé: Párhuzamos barázda: Mulató nóta: Megfutamodó Orfeusz: Életben kell maradnom... : versek

Többet tud ez a század, mint amit tudva is tud, mégse jönnek lángoló karddal az angyalok, mint égi janicsárok, vagy jótékony intézmények végrehajtói. A hit nem szavaz, csak a véletlen szavaz. Holnap ki lép? — ki kovászol pocsolya-habot a meséből?

* * *

A mese nem mesebolt-mese — hamis mese.

Az igaz is mese mint mese — választhatunk. Fejedelem híján a fejünk szerint megyünk a mit-tudom-én-mihovába.

Valami-Csodában együtt leszünk a képzelt és igazolható sebekkel.

Egy állófogadáson elvigadunk — hamu-szobrok, féltve magunkat a széthullástól.

Szomorú ez, hogy szomorú

Szomorú ez, hogy szomorú — földkéreg-depresszió, a tenger szintje alatt kősivatag! így veszítettem el magamat.

Másokat is így veszítettem volna, ha nyerésre pályázó gazda lennék. Kiszálltak a bolond üzletből az okos nők, a fontoló tudós asszonyok, a jó csajok.

Húzom magamat — mintha a mozdonynak lenne mozdonya másik, egy erősebb.

Nem tudom a törekvésemet eladni, de csinálom, amíg csinálni tudom.

Alapozásul kell a palotákhoz ez a kétkezi-munka-igyekezet.

Szomorú — és mégse szomorú.

Lefekszem, hogy összeszedjem az erőm.