Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 1. szám - ÍRÁSOK AZ AGRÁRKÉRDÉSEK TÁRGYKÖRÉBŐL - Márkus István: Egy élet társadalomrajza (I.): Túri Janka, nagyanyám (és a Túryak)

Mindkettejük szerelme? Bizonyára Eleké is. Erre csak következtethetünk. Janka szikla- szilárd szerelméről azonban bizonyságok vannak. Levelek is. Meg maga a szívós, mesébe- illő, az esztelenséget súroló várakozás. Nyolc éven át! Jankának 25 éves korától idáig, miközben a fürge gépészinasból, a tanulékony segédből európai vándorévek, katonaság, haditengerészeti gépész-szolgálat, majd 2—3 évnyi önkéntes civil tengerészkedés — Kínáig, Ceylonig, a Bali-szigetig, Montevideóig —, kalandos, világkörüli hajókázás után, végre hazatérve, partiképes férfiú lett. Ezt kellett kivárnia Jankának.

Mondjuk meg mindjárt, hogy az ifjú pár az esküvő másnapján otthagyta Ceglédet. Feljöttek Pestre. Valószínű, hogy Eleknek itt fix munkája, elfogadható keresete ígérkezett. Lehet, hogy már akkor a budai Ganzban dolgozott, és hogy a világjárt szakmunkásnak, technikusfélének hamar sikerült ígéretes egzisztenciát teremtenie és így utazott haza Ceglédre, megkérni rég várakozó arája kezét.

Ha így volt, a szülők nem tagadhatták meg áldásukat, akármekkora pletykaorkánt kavart fel ez a leánykérés.

Egyébként is: kinek kellett volna a 33 éves vénlány? Másnak, mint az egyetlennek, akire várt? És lám, igaza is lett valamiképpen. Mert Hörömpő Elekből, a városszéli szabó fiából ember lett. Férfi lett és micsoda férfi! A családi fényképek erről is árulkodnak.

Szégyenlős kor szemérmes fia és leánya ez az Elek, ez a Janka — nagyapám és nagyanyám anyai ágon. Leveleik nem engednek bepillantást érzelmeikbe, indulataikba, gerje- delmeikbe, félelmeikbe. Nemhogy írni vagy beszélni, de gondolkodni sem igen mertek ilyenekről. És ha mertek netalán, elakadt a toll és elnémult a nyelv: nem álltak rendelkezésükre a nélkülözhetetlen szavak. Ami mégis volt, tabunak számított.

Mit érez, mit szeretne érezni, mit megélni az ember? Erről nem illett beszélni. írni még kevésbé. Szerelem, vágy, fogcsikorgatás — ha akadt volna lány, aki ilyesmiről szólni merészel, maga sütötte volna magára a szemérmetlenség, a felkínálkozás, a cédaság bélyegét, maga riasztotta volna el jegyesét, vagy aki annak ígérkezett. A férfiak egymásközt lehettek szabadszájúak, trágárok, orcátlanul dicsekvő kanok. De a leányhoz írott levél arra is alig célozhatott, hogy az emberiség két nemhez tartozik.

A levelekből, a távolban vándorló, hajózó kedveshez írt levelek kötegéből — ami kék szalaggal átkötve, a „sárkányos dobozba” rejtve 1944-ig, a családi tárgyak tűzhaláláig megmaradt, (anyám még olvashatta) semmi nem derül ki arról, mit is csinált Túri Janka 16 éves korától 25 éves koráig, (amikor már vénlánynak tekinthette magát), amíg Hörömpő Elek újból felbukkant. Hogyan élt, miről ábrándozott, ki és miért tetszett vagy nem tetszett neki? Arról sem tudunk egy árva mukkot, miért nem ment férjhez.

Nem kapunk felvilágosítást természetesen arról sem — noha a levelek összterjedelme több, mint nyolcvan oldal — milyen erő hajtotta egymáshoz ezt a két embert. A 25 esztendős, szép, kedves, vitathatatlanul erkölcsös Jankát, (ki egyébként varró és szabász, de főképpen családtag, „házilány”, a nagy és munkaigényes háztartásban sürgölődő, annak százféle teendőjében szakavatott, megbízható kisgazdasszony). Mi sodorta őt a hét esztendővel ifjabb Elekhez? Amazt pedig, az értelmes, jó kiállású, kissé cigányos-örményes külsejű, feltehetően tüzes kölyökembert ehhez a szelíd, családias vénlányhoz? Hogyan babonázták meg és kötelezték el egymást?

Erről egyetlen szó sem esik. És arról sem, ami pedig már a jövő-menő levelek időszakába esik, mi módon élte át Janka a várakozás hosszú éveit. Kellett-e vagy nem kellett harcolnia a szüleivel, a barátnők véleményeivel, a közítélettel? Tudott-e erről az ügyről egyáltalán bárki más? És hogy végül is magától értetődő egyszerűséggel következett-e be a leánykérés és maga a házasság, amikor eljött az ideje? Vagy megelőzték és késleltették krízisek, kétkedések, egyoldalú vagy kétoldalú visszakozások?

És ha így volt vagy akárhogy másképpen, mi érlelte meg és váltotta ki a végleges döntést, a visszavonhatatlan egybekelést? Semmit erről már soha meg nem tudhatunk. így lett és kész. Összeházasodtak.

51