Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 7. szám - Romány Pál: Gazdaság és település
valami — szintén egyedi és drága — megoldással ott is áthidalják a mai követelmény és az adott lehetőség közötti szakadékot. Másodszor: A településfejlesztési elgondolások, rendezési tervek is korszerűsítésre szorulnak. A helyi hatóságoktól is, és a sokféle, hivatott intézménytől is joggal elvárható, hogy szembesítsék a régi, jobbára feltételezések alapján kialakított koncepciókat a valósággal, a szerzett tapasztalatokkal. Fontos ez, mert számos rendezési terv — a helyenként elindult megvalósítás — nem állta ki a gyakorlat próbáját. Előfordult olyan felfogás érvényesítése, amikor várost vetítettek falura, például kertek nélküli házsorokat; és nagy játszótereket terveztek, ezeket most osztják ki éppen házhelyeknek, ahol majd jut hely a gyermekek játékának is. Van korrigálnivaló azoknak a városoknak a rendezési tervein is, ahol korábban behódoltak a kényelmes házgyári egyformaságnak, figyelmen kívül hagyva a folytatható elhelyezési — építészeti — hagyományokat. Az állami, tanácsi, úgynevezett célcsoportos lakások arányának visszaszorulása kényszerítő erő e városok vezetőire, tervezőire, kényszerít a változatosság engedésére, meghonosítására. A végre bevezetett, úgynevezett „Év lakóháza”, a nívódíj és más pályázatok is segítenek ebben. A tetszetős, új lakóházak építésével lényegesen javul a Dunán inneni alföldi falvak és városok arculata. A hatást jelentősen csökkenti azonban, hogy elhelyezésüknél gyakran érvényesülnek rövid távú települési, fejlesztési érdekek, esetlegességek, sőt időnként mulasztások is. Különösen kirívó a „városmag” kialakításának hiánya, ami később komoly nehézségeket okozhat. Ezt látva még örülni is lehet annak, ha valahol időlegesen hiányoznak az anyagiak, a közterületek távlatos kialakításához. így jobb előkészítés után kezdhetnek. Harmadszor: Az előbbiekkel szorosan összefügg, hogy ezekben a településekben kevés a közintézmény, új középületet alig emeltek. A lassan gyarapodó fejlesztési alapokból kevés jutott területrendezésre. Ezért, ahol építkeztek, ott is megalkudtak nem egy esetben a kényszermegoldásokkal. A szövetkezetek időnként vállalták a pénzes-társ szerepét, de — érthetően — elsősorban saját érdekeik érvényesitésére törekedtek. A korszerű közösségi élet, az intézményes jellegű klubélet tehát nem a televízió miatt nem található ezekben a településekben, hanem azért nem, mert ki sem alakult, meg sem született. Helyét különböző pótlékok, rossz emlékű szokások, a rengeteg munkát adó vendégeskedés, vagy egyszerűen a befelé fordulás, a bezárkózás foglalták el. Hallottam már friss városi lakos olyan véleményét, hogy nagyobb a magányossága, mint amit legnagyobb télvíz idején, behavazott tanyáján érzett. A településekhez ragaszkodó, helybenlakó, okos értelmiségi körök, életmódjukat fejlesztő kiscsoportok segíthetnek magukon, több esetben tudtak is változtatni ezen a helyzeten. De ezek mindenkor személyhez kapcsolódnak. Tartós eredmény csak az objektív feltételek kialakítása esetén várható. A régi „kőházas települések”, felföldi és dunántúli kisvárosok öröksége a feltételeket tekintve is kedvezőbb állapotokat jelent. A települések méretéről, sűrűségéről, a választási lehetőségekről, a sűrűbb városhálózat előnyeiről nem is szólunk most. A kezdetlegesnek tekinthető települési, közösségi keretek számos hátránya közül a gazdasági-társadalmi érdekegyeztetés leszűkülését, vagy elmaradását, illetve késedelmességét indokolt kiemelni. Ismeretes az informális alkalmak szerepe egy-egy új gazdaságifejlesztési elgondolás alakulásában, adott esetben a felmerülő akadályok elhárításában. Tetten érhető ez a szerep a vidéki ipartelepítésben, a mezőgazdasági kiegészítő tevékenység formálásában, üdülőterületek kiépítésében egyaránt. A jól működő közösségi, művelődési ház új gazdasági forrást és társadalmi erőt is jelenthet egy-egy településen. Negyedszer: Az alföldi falvak, mezővárosok gondjai több vonatkozásban mások és nagyobbak, mint az ország más, kedvezőbb utat bejárt településeinek a gondjai. Elegendő utalni arra, hogy: — A lakóik nagy hányada alapvetően megváltoztatta életmódját, azaz tanyáról került városi házba, toronyházba, miközben foglalkozása is merőben más lett. 59
