Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 1. szám - ÍRÁSOK AZ AGRÁRKÉRDÉSEK TÁRGYKÖRÉBŐL - Szilágyi Miklós: Új elemek a parasztság kultúrájában
— úgy-ahogy — az egyébként nem érintkező társadalmi rétegek között mindinkább mélyülő szakadékot. Fenntartotta a folyamatos kommunikáció illúzióját. A hírek, értesülések, gazdasági érdekű közlések elszemélytelenedett áramlása tehát a város társadalmához tartozás érzését tartotta ébren abban a korban, amikor a rétegekre bomlás, s az egyes rétegek érdekellentéte nemcsak elmélyült, de mindinkább intézményeseden:, s ezzel együtt tudatosodott is. A kerékpár A közlekedésről-teherhordásról szóló újabb néprajzi dolgozatok szerzői mind gyakrabban írnak arról, hogy a kerékpár elterjedése óta nemcsak a helyi és kistávolságú közlekedés, de a kisebb terhek szállításának módszerei is lényegesen átalakultak. Az ilyen tanulmányok illusztrációi között fel-feltünnek olyan fényképfelvételek, melyeken a kerékpárhoz hozzáépített, a teherszállítást segítő pántokat, kosarakat — az egyéni leleményről, újító kedvről tanúskodó kiegészítőket — fedezhetünk fel. Ezekből az alkalmi híradásokból inkább csak sejteni lehet, hogy a kerékpár tömegközlekedési eszközzé válásának mintegy ötven esztendeje abból a szempontból is tanulmányozható, hogy a parasztság miképpen használta ki, s igazította hozzá a maga igényeihez ezt a modern nagyipar felkínálta technikai vívmányt. Ha azonban egy piaci napon bármely tanyás mezővárosban akárcsak futólag szemlélődünk, nemcsak lehetségesnek, de szükségesnek fogjuk ítélni a kerékpár jelentőségének néprajzi elemzését. Szükségesnek, hiszen a kerékpártárolókban zsúfolódó tízezernyi bicikli félreérthetetlenül figyelmeztet: e mezővárosok teljes lakossága ma is — a motorizáció korszakában — használja, sokoldalúan felhasználja ezt a felettébb egyszerű közlekedési eszközt. A tömeges használat miatt minden általánosítható megállapítás a parasztság életmód-változásainak megismeréséhez is közelebb segíthet, s ennyiben a közlekedés-teherhordás módjának megváltozásán mesz- sze túlmutató tanulságai is lehetnek az elemzésnek. A mostani hatvan-hetven évesek még jól emlékeznek rá, hogy ifjúkorukban a kerékpár előbb az ünnepnapokat segítette másképp megszervezni: közelebb került a tanyához a városi korzó, a táncmulatság színhelye, könnyen elérhetőek lettek a környékbeli települé- 1 sek. Sokhelyütt saját masina sem kellett a vasárnapi biciklizéshez — egy-egy vállalkozó szellemű mechanikustól néhány órára is bérelhettek. Ekkor még a tehetősség fitogtatásá- nak, a virtusos magamutogatásnak, az öregek ellenérzését kihívó csakazértis magatartásnak az eszköze volt a néhány tucatnyi kerékpár. Az iparoslegények és a gazdalegények — a napi divatot amúgy is legelőször követő réteg fiai — voltak a kezdeményezők, s ha meg is kellett vívniuk a maguk csatáját szüleik-nagyszüleik dorgálásban, feddésben megnyilvánuló erkölcsi ítéletével, rövid néhány esztendő alatt átformálták a közvélemény ítéletét. A kerékpárral kapcsolatos paraszti vélemény feltűnően gyors megváltozásának az a legkézenfekvőbb magyarázata, hogy a legények a hétköznapokat is, nemcsak a szórakozást, sokkalta jobban meg tudták szervezni, ha munkával töltötték az addig szekerezéssel, gyaloglással elvesztegetett időt. Felkötötték a kerékpár vázára az éppen szükséges munkaeszközt — a kapát, a villát, szétszedett állapotban a kaszát is —, s vígan kerekeztek a kitaposott gyalogösvényeken a munka színhelyére. Mire az öregek, s az ekkortájt még nem kerékpározó lányok-menyecskék, kidöcögtek a szekérrel, egyszer már el is fáradtak a hasznos munkálkodásban. Vállalták, hogy a reggeli fejés tejet azon frissiben elszállítják az állandó vevőknek, s néhány óra múlva már készen állottak a munkára, szüleik pedig észre sem vették, hogy közben egy-egy félórát a szórakozásra, enyelgésre is elloptak. Legényes virtus volt ez a gyorsaság, de mert a munkát kiválóan szolgálta, a parasztgazdaságokban azonnal kalkulálni kezdtek vele. A gyorsabb közlekedést számításba véve szervezték ezután a helyváltoztatást kívánó tevékenységek szinte mindegyikét, s a kerékpározni tudás is belépett a kevésbé eszközigényes munkák feltételei közé. 45
