Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 1. szám - ÍRÁSOK AZ AGRÁRKÉRDÉSEK TÁRGYKÖRÉBŐL - Szilágyi Miklós: Új elemek a parasztság kultúrájában
Ha a kutatás ennyire tartózkodott az ilyen és hasonló kérdések megfogalmazásától, nekem sem lehetnek végérvényes válaszaim. Csak néhány megfigyelésemet, elképzelésemet fogalmazhatom meg. Az „elfogadta-e a városlakó parasztság a helyi lapokat” kérdésére a laptulajdonosok gazdaságosságot mérlegelő leleményéből következtetve is igennel válaszolhatunk. A mezővárosok — különösen a tanyás mezővárosok — hetilapjai ugyanis, ha nem vasárnap, a templom előtti tér és a korzó várható forgalmához igazodva, feltétlenül a hetipiac napján jelentek meg. Vagyis azon a napon, amikor a városközponttól messzebb, illetve a tanyákon lakók nemcsak venni-eladni, de híreket hallani és továbbadni is a „fórumra” igyekeztek. Azok az emlékiratíró parasztemberek, akik ifjúkori olvasmányaikról beszámolnak — legutóbb pl. az orosházi Csizmadia Imre, a Pirkadattól delelőig címmel megjelent kötetében —, sokszorosan igazolják, hogy a piaci nap valóban az újságvásárlás megszokott alkalma volt. A végül is „helyi hagyománnyá” vált kiadói fogás utóélete még manapság is megfigyelhető. A megyei újságok szerkesztői és forgalmazói nem veszik ugyan figyelembe a piacozók igényét, az mégis jellemzőnek mondható (Cegléden is, Szekszárdon is évekig tapasztalhattam), hogy a piac-napon megjelenő, egyébként a többi napével azonos terjedelmű, különleges szenzációt nem ígérő lapszámok jóval kelendőbbek. Néhány alföldi városban pedig, ahol a megyei napilap fele-negyede terjedelmét bizonyos napokon városi változatként (ún. mutációként) is megjelentetik, a megjelenés általában a hetipiac napjához igazodik. Ha elfogadta a parasztság a helyi sajtótermékeket, bizonyosan nem szórakoztató olvasmányként fogadta el. Azoknak az információknak a soha nem volt gazdagságú „tárházát”, jellegzetes sűrítményét kereste és találta meg bennük, melyekre egyébként is elemi igénye volt. Mely információk a kisvárosi-mezővárosi társadalom zavartalan működésének, s ezzel együtt az egyén beilleszkedésének korántsem lényegtelen feltételei. A helyi közvéleményt szükségszerűen állásfoglalásra késztető botrányos események, emberi különösségek, családi tragédiák híre korábban — újságok híján — a nem egészen megbízható híresztelések, mendemondák, pletykák anyaga volt. A hírlap viszont részletes és hiteles beszámolót kínált — legalábbis azt sugalmazta, hogy információi mindig a legmegbízhatóbb forrásból származnak. Jól tudták természetesen az olvasók, hogy az „igazság” viszonylagos: csak a mendemondákhoz-pletykákhoz képest hiteles az újság híradása, mégis — jobb híján? a nyomtatott szó iránti öröklött tiszteletből? — a „teljes igazság” hitében vették kézbe újra meg újra a jól ismert társadalmi közegbe belegyökerezett hírlapot. Az események emberi — a szokásokban, rituálékban megnyilvánuló — hátterét pontosan ismerték. Ha ezt hitelesnek találták, elfogadták a híresztelések kontrolianyagának, amit „az újság ír”. Hadd hangsúlyozzam: amit az újság ír! A lapban található információk ugyanis függetlenedtek az újságírók személyétől: a paraszt olvasók nem tartották számon, hogy az újságtudósításokat emberek fogalmazzák. Idős ceglédi munkatársam — a helyi viszonyokat kiválóan ismerő paraszt-iparos — egy alkalommal arról tájékoztatott, hogy mit írt az újság a múzeumról. Mosolyogva hallgattam, s megjegyeztem: én írtam. A válasz: „Ne haragudjon, igazgató úr, nem szoktam én azt nézni, ki írja.” — íme: az információk elszemélytelenedésének a hetvenes évek elején megélt, de a korábbi évtizedekre is jellemző esete. A napi érdekekkel közvetlenebb kapcsolatban voltak az újságok vegyes hírei, főképp hirdetései. A gazdálkodás, a háztartás apróbb-nagyobb döntéseit segítő információkat — ki kínál, s ki keres munkát; mit, hol, mennyiért lehet vásárolni vagy eladni; kik vállalkoznak valamilyen speciális szolgáltatásra stb. — rendszerint csak folyamatos kérde- zősködéssel lehetett megtudni. Vagy — korábban — a templom előtti publikációt, illetve a dobolást kellett figyelni. Ehelyett a helyi lap naprakész és pontos adatokkal szolgált. Korántsem csak a parasztságnak szólt az újságba foglalt információ-tömeg; elsődlegesen a „helyi intelligenciára” figyeltek az újságcsinálók. Ez a tény azonban inkább előnyt jelentett a mezővárosi-kisvárosi parasztok szempontjából. Az újság segítette áthidalni 44
