Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 7. szám - Dobozi Eszter: Passió: amíg az ellenfényben: csak nézem ott hogy vonulnak végig: versek

Dobozi Eszter Passió Hogy nem rekeszteték el a mocskolódóknak árja, hogy nem hallgat el, hogy zúgása már a szájáig ér föl annak, ki úgy áll ott, mint feszület, s hogy jobb- s balfelől is rontok s kárhozatra szántak lelke-teste ráng, akárha fövenyre kidobott pisztráng; nem szűnik fülében — ó, hallja még, alant amint a lebzselő nép mindegyre csak Barabbást kiált, és galambraj szálldos messze valahol egy ég peremén, de kívül légysereg az — bár épp, hogy áléi —, mi elözönli az arcot, a test melegét, és az ELI ELI LAMMA SABAKTANI . . . Nem tudni már, itt ki a vesztő, ki a vesztett. S az elhagyottabb: ki tagadott vagy ki megtagadtatott? amíg az ellenfényben úgy megyek el mint akinek nincsen már kire visszainteni úgy megyek el nem lesz ki megállna ki utánam nézne míg az ellenfényben eltűnök

Next

/
Oldalképek
Tartalom