Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 7. szám - Veress Miklós: Alkonycsillagok: Sláger: versek
Fényképed sötétlő ikon mit a szél körülsóhajt suttogsz egy magnószalagon — aztán: csak porszívózaj meg papagájhang-fájdalom De tegnap is dúdoltunk — hát istenem — operettdalt: jut még eszünkbe a múltunk Csárdáskirálynő meg Sybill ócska néprádión át recsegték még nekünk a hírt mint elítélt Sybillák és terveit a kis cigaretta finoman mint a tömjén egy korszakot aztán azóta azt mi tán meg se történt Csak szálltak légbe füstkarikák mint bolygók légmentes űrben — mi elemésztett: nem testi rák csak a lét — mert élni nem érdem kifogyott belőle mi voltál már mindenik sláger hazug kőfalba temetve az oltár lopják róla a koszorút s a kampó üresen marad virágos Kaposváron és elporladt virágodat szemembe fújja álmom: jut még eszedbe a múltunk — dúdoljad édesanyám szép volt hogy belehaltunk s fogunk egymásután De múltat nem cseréltem mint lelket sem tudok soha: ablakban a cserépben te vagy fokföldi ibolya amely majd viszabólog integet zöld levéllel hogy lennék újra boldog mint ajkadon a sláger
