Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 7. szám - Halmos Ferenc: Persze, tudja a fene!
— Menjünk tovább! Lágy hantú mezővé. Azt mondtad, el tudod képzelni a lágy hantot, puha földként. Ha ehhez odakerül a mező, milyen kép jelenik meg előtted? — Kitárulkozó. — Nézzük a szikla-csípőket! — A sziklát értem. — Mi jut eszedbe arról, hogy szikla? — Hegy, kopárság, meredek, csúcsos. — Ha a csípőt és a sziklának ezt a jelentését összehozod, kerekedik benned a kép? — Annak nagyon soványnak kell lenni, hogy sziklás is legyen! — Jó, de ... — Nem tudom, ezt vizuálisan nem tudom. — Itt a csípőnél megakadtunk, menjünk tovább! Ki öleli sírva? Mit mivé? A sziklacsípőket puha lágy hantú mezővé. — így sem áll össze. — Mi lehet közös a csípő és a mező között? — Sivár? — Miért kell, hogy legyen mező? — Hát azért, mert vannak hegyek, völgyek, vannak síkságok. Gondolom én. — Általában mit csinálnak a mezőn? — Hát dolgoznak, aratnak. — Vagyis a termékenység, nem? A csípő, ami ugyancsak életet terem. De ez a csípő sziklacsípő. Ezt a csípőt, ami kemény, rideg, és nem tudom én még milyen, ki öleli sírva lágy hantú mezővé? — Köszönöm. Nem kérek belőle! — Azért javasoltam, hogy játsszuk végig ezt, mert mit gondolsz, ha te leülsz, és ezt így végiggondoltad volna, akkor sem tudtad volna kideríteni a szavak közötti jelentésbeli kapcsolatokat? — Nem. — Miért? — Azért, mert ebben a kérdőmondatban kellett volna lenni egy olyan szónak, aminek alapján én eljutok a megoldáshoz. Ezt meg kellett volna érezni. — Hogy érzed, a vers elolvasása után mi az, ami megakadályozott abban, hogy végigjárd ezt az utat? Ahelyett, hogy becsukod a könyvet és azt mondod, ez nekem nem kell, miért nem azt mondtad, hogy addig nem teszem le, amíg rá nem jövök, amíg meg nem értem? — Nem, nálam ilyen nincs. Elolvasom és megértem. Vagy elolvasom és nem értem, és akkor félrerakom. Ezt egy ember írta. Belőle ez jött, úgy, mint a vízfolyás és ezt ő biztos érti. De én nem értem. — Próbáljuk más irányból, a szakmád felől megközelíteni! Elromlik egy autó. Megtalálsz benne valami hibát, nekiállsz, megcsinálod és kiderül, hogy így sem jó. Mit teszel? Lecsapod a kulcsokat és azt mondod, hogy ezt én nem tudom, ez nekem nem kell? — Nem. Elkezdek kutatni, keresni. — Miért? Mi ösztönöz, hogy ha kell, darabokra szétszedd az egész autót? Hogy megmozgasd az agyadat? Ugyanakkor miért nem vagy hajlandó megmozgatni az agyadat egy vers elolvasásakor? — Mert az autó nekem egyszerűbb. — Mennyiben? — Egyrészt már sokat foglalkoztam vele. Nem idegen számomra a vele való foglalatoskodás. Ezenkívül érdekel is. Megmozdul bennem a szakmai kíváncsiság. De ha a verset nem értem, akkor majd megértem a másikat. — Egy verssel kapcsolatban nincs benned kíváncsiság? Mit is akart ez az ember mondani? Hogy is van ez? — Nincs. Adyt elolvasom és megértem. Aláírom, ehhez hozzásegített az iskola is. 23
