Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 6. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT BAJCSY-ZSILINSZKY ENDRE - Mezey László Miklós: A "népi triász" és az "újarcú magyarok"
Olvassák Babitsot, Schöpflin tanulmányait, figyelik az előttük járó korosztályból Márai Sándort, Halász Gábort, Cs. Szabó Lászlót, Szerb Antalt, ám szellemiségük, mondandójuk csekély befolyással van az új nemzedék népi-nemzeti gondolkodói rendszerének alakulására. Mások műveit vagy éles kritikával illetik vagy tudomást sem vesznek róla, ragaszkodnak azokhoz a szerzőkhöz és műveikhez, akik és amelyek az általuk fölismert igazságokat bizonyítják. „Tudjuk, hogy ennek a magyar megújhodásnak a szellemi termékei bennünk érnek, de csakis úgy érhetnek meg, ha magunkhoz ölelünk minden olyan könyvet, mely a mi szintézisünkhöz valamit hozzáadhat.”5 Világosan kell látnunk, hogy az irodalom közvetítő média számukra a társadalmi-politikai célok valóraváltásáért folyó harcukban, ahogyan ezt Balogh Edgár is megfogalmazza: „A társadalmi szükség felismeréséhez éles irodalmi harcon át vezetett az út. A harc Ady Endréért, Móricz Zsigmondért és Szabó Dezsőért indult: velük s általuk rázta le magáról a kisebbségi ifjúság egy végzetesen letűnt kor illúziómaradványait. A harc nyilvánvalóan nem volt esztétikai jellegű: az irodalmi tájékozódásban az új nemzedék társadalmi valóságérzéke jutott kifejezésre.”6 A társadalmi-szociális helyzetfölismerés és a belőle kinövő missziós küldetésvállalás következményeként a „tiszta irodalomtól” való elrugaszkodás elvezeti a fiatalokat a „vita- és bibliairodalomhoz”. A hangsúlyosan esztétikai jelentőségű művészi törekvéseket „elefántcsonttorony irodalomnak” minősítik, határozott társadalmi mondanivalót, közvetlen népábrázolást követelnek az alkotásoktól. E fölfogásukban támaszkodnak a csehek és szlovákok friss lendülettel fölívelő nemzeti kulturális munkájának eredményeire is, ahol szintén mindennek az alapja a „nép” és a „természetjog”. Mindezt igazolóan jellemző képet mutat a második gombaszögi táborozás alkalmával készült fölmérés a felerészben főiskolás, felerészben középiskolás cserkészek kedvenc íróiról. Az eredmény: Móricz Zsigmond ( 22 szavazat), Ady (19), Szabó Dezső (16), csak ezután, messzi leszakadva következik Mikszáth (9), Jókai (9), Petőfi (6 szavazattal).7 Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a „népi triász” az egész magyar nyelvterületen rendkívüli hatással van a gondolkodókra, írókra, s kivált a szerveződő kisebbségi kulturális munkára. Magyarországon az 1920-as években majdnem lehetetlen érdemleges társadalomtudományi kutatásokat végezni, s ezen az alapon politizálni vagy a jövőn gondolkodni, ekként a népsors iránt érdeklődőknek ismét csak — és nem utoljára — az irodalomhoz kell válaszért fordulniuk. így válik eszméltetőjükké Ady, aki a „magyar Pokol” elleni harcra buzdít, Móricz az elesettek, a megnyomorítottak világába vezeti őket, míg a legizgalmasabb élmény kétségkívül Szabó Dezső, aki a magyar sorskérdések egész komplexumára ad hatásos — ámbár korántsem mindenkor érvényes — feleleteket. Ugyanezt látni Erdélyben is, ahol az írók egy része a magyar őserőt fedezi föl a „népi triász” gondolataiban; s elsősorban is Szabó Dezső hatása alatt lép föl a 20-as évek elején Sípos Domokos, Nyirő József, Tamási Áron. Itt azonban csak az indulás kezdeti szakaszára vannak igazán erőteljes hatással, mert az erdélyi magyar irodalom nagyon hamar kifejleszti a maga — legjobb értelemben vett — lokális értékeit, legelsősorban az „erdélyiség”, a transzilvanizmus eszmekörének köszönhetően. Végül is nem kétséges hát, hogy a két világháború közötti magyar értelmiségi gondolkodására, főleg a 20-as évtizedben legerőteljesebben a „népi triász” hat: a szlovákiai Szent György Kör, majd a belőle kinövő Sarló-mozgalom, a Szegedi Fiatalok, a népi írók, a székely írócsoport a három nagyság nyomdokain indul. * * * A modern magyar irodalom „népi triászának” gondolati hatása — romantika és realizmus elegy keveredésével ugyan — végérvényesen a nép, közelebbről a parasztság felé fordítja a szlovákiai magyarság fiatal értelmiségét, mert „magáramaradottságában igazolva látta ezen íróknak az igazát, kiállásuknak realitását. A veszély, amit ezek megkiáltottak, a kisebbségi népben beteljesedett. (...) A költő sikolyából itt már meztelen valóság lett, s amikor a fiatalság a költő szavaival indult harcra az új eszmék győzelméért, a lázas 65
