Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 6. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT BAJCSY-ZSILINSZKY ENDRE - Csengey Dénes: Még egyszer ugyanott: elbeszélés
A felhők egy-egy percre szabadon engedték a holdat, ilyenkor a sötéthez szokott tekintetnek is járatai nyíltak. Gyorsított egy ritkás részen, és aztán szinte futva osont már az újra lezuhanó sötétben is, birodalma volt az erdő, ismerte, járta, vadász a maga ösvényeit, gyönyörűség feszült az izmaiban. Puhára taposott, mohatelep, gondolta, de már hördült cipője alatt a halálra ijedt bulldog, vicsorogva nekiugrott, a combjába kapott, és úgy maradt lógva, a húsába akaszkodva. — A hétszentséges rongy eget, mi ez?! — üvöltötte, pedig már tudta. — Nem tud elereszteni! Szájzáras a takonypóc rusnya dög! Lendült jobbjában a balta. Elsőre a saját térdét találta, másodjára még egyszer ugyanott. Harmadszorra aztán — de addigra már úgy hörgött, nyüszített, hogy azt sem tudta, melyik az ő hangja, melyik az állaté — szétloccsant a bulldog feje, tompa nagy zajjal, mint e földre ejtett görögdinnye, és a következő ütések már dögöt értek. Eldőlt a szederindák között, lába szárán meleg áramokban folyt a vér, elájul azonnal, úgy érezte, de remegő ökleit egymáshoz nyomva, hasfalszakadásig megfeszülve, tekintetével az előbukkanó holdba akaszkodva eszméleten tartotta magát. Talán egy órán át feküdt így — vagy csak két percnyi ideig —, aztán felült, és megpróbálta elválasztani magától a testéhez nőtt iszamos cafatot. A fogak azonban mélyen ültek, és sebei nem engedték, hogy hozzájuk férjen. Nem akart megvirradni. Feküdt a széljárta akácosban, a körülötte zúgó sötét, idegen birodalomban, és tudta, hogy most valóban elkezdődött valami más. Kodály 33
