Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 6. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT BAJCSY-ZSILINSZKY ENDRE - Dobozi Eszter: Spirális pályán: Lászlóffy Aladár: Ledőlési határidő: [a verseskötet ismertetése]
Dobozi Eszter Spirális pályán Lászlóffy Aladár: Ledőlési határidő V annak életművek, amelyek lineárisan épülnek, mint az állandó útonlevésből táplálkozó tudat — az előre figyelő, új helyébe mindig újat befogó tekinteten át. Lényegük a szüntelen lebontás és a szüntelen épülés. Ami tegnap még hitüknek tárgya volt, mára hasznavehetetlenné vált eszmék lomtárába kerül. Vannak viszont spirális pályán mozgó gondolkodók, akikben legalább oly erős a kötődés a már kimondott, sajáttá tett elvekhez, mint az előremenetelés, az állandó ismeretlent keresés becsvágya. Ez utóbbiak gondolkodásának — éppen azért, mert rendszer — legszembetűnőbb vonása a konstans elemek jelenléte, olyanoké, mint egy mitológia őselvei. Most — prózaköteteit is beleszámítva — huszonegyedik könyvével ilyennek tűnik Lászlóffy Aladár pályája is. És bár könnyűszerrel utasíthatnánk el legutóbb megjelent verseskötetét, a Ledőlési határidőt, mondván, költője immárom évtizedek óta ugyanazt írja, könyve ezúttal sem lep meg új összefüggésekkel, nem tesszük. Pedig nem szeretjük a túl erős reminiszcenciákat, a művek és alkotók közötti gyakori áthallásokat, nem szeretjük a sokszor visszatérő motívumokat olvasmányainkban. Korunk jellemző olvasói magatartása, sőt nagyon gyakran kritikai munkákban is érzékelhető szemléletmódja ez, amely a szüntelen újnak a szomjúságából fakad. Nem toljuk el azonban magunktól Lászlóffy Aladár legújabb könyvét, csalóka újdonság-éhségünk hátha megtéveszt bennünket, hátha a mindig mást, többet hajszolásunkban pont olyan értékek mellett száguldunk el érzéketlenül, amilyenekért éppen keresni indultunk, amiért éppen a könyvhöz nyúltunk. A láthatóan nagy tudatossággal négy ciklusra komponált Ledőlési határidő című kötetében ugyanúgy fellelhetők azok a mozzanatok, amelyek már az előző kötetekben is állandósultak: a gondolkodói én (mert Lászlóffy sajátosan intellektuális alkatú költő) mindig térben és időben tájékozódása, az egyén és közösség, egyén és történelem, egyén és univerzum egységét feltételező látásmód, s azok a kultúra-elemek, amelyek nála önmaguknál többet jelentő értékként tételeződnek: a szó, a betű, a könyv s velük együtt az emberi szellem, az értelem. A Lászlóffy költészetében kifejlő rendszer sarkpontjai tehát változatlanok. Tárgyába foglalt üzenete is ugyanaz tehát? Látszólag, mert vissza-visszatérő motívumai, az újra ismételt felismerések emberről és világról e kötet versei között új öszefüggésbe helyeződnek, alaptételei ílymódon más nézőpontból vizsgál tarnak meg. A kötetnek címet is adó költeményben, a Ledőlési határidőben adja meg többek között szemléletének ezt az újabb vonatkoztatási pontját: „A pisai ferdetoronynak minden emberi számítás szerint van már egy ledőlési határideje. Szerencsére az értelem! és hála a fizikának! De itt vagyok én és testemben csecsemőkorom óta egy öregség tenyészik.” 19
