Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 6. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT BAJCSY-ZSILINSZKY ENDRE - Vigh Károly: A Bajcsy-Zsilinszky-dráma problémái
megöltem Súlyán Sándorban a nép ellenállását. Ellenállok én! Öljenek meg! Ez lenne a legjobb és a legtisztességesebb .. . De egyedül vagyok? Egyetlen más lövés se hangzott el, se a hadsereg, se a tanítványaim, se a munkások részéről? Mi ez?” Mindebből kiderül Darvas alapvető koncepciója: Bezerédy-Zsilinszky megöli, vagy segíti megölni Sulyán-Áchimot és benne a potenciális forradalmat, de három évtizeddel tettének elkövetése után úgy vezekel érte, hogy a halálra is elszántan fegyverrel száll szembe a német megszállókkal. Darvasnak és minden írónak joga volt és van a fenti koncepcióval — szinte egy görög tragédiát idézve — felépíteni a Bajcsy-Zsilinszky-drámát. Különösen fiktív nevek szerepeltetésével. Mi mégis kénytelenek vagyunk a történelmi igazságra hivatkozni, mint tettük még Darvas életében, vele vitázva. Magam helyett azonban Illyést idézem, akinek egy ilyen koncepcióról ez volt a véleménye: „Aki még ma is úgy tudja, hogy Áchim András tragikus halálában akár közvetlen, akár közvetett szerepe volt Zsilinszkynek, kínálkozó, de rossz helyen keresne forrást, ha az ő tragikus halálát, tragikus pályafutását innen eredeztetné. A színjáték túlságosan látványos abban a fölrajzolásban, hogy az uralkodó osztály egy heves ifja lelövi a nép vezérét, aztán bűntudattól hajtva annak útjára tér, mintegy helyette él, majd hal meg. Zsilinszky fejlődése sokkal bonyolultabb s ugyanakkor világosabb. Olyan pályavég, mint az övé, sugarat vet a pályakezdésre is . . .” Mindezzel nem akarjuk azt mondani, hogy Zsilinszky lelkén nem hagyott nyomot az Áchim-tragédia, hiszen öccsével, Gáborral szemben — aki jól jövedelmező gazdasági vezető állásokban az ellenforradalmi rendszer haszonélvezője volt — a közélet porondján politikai ellenfelei, különösen a nyilasok, Zsilinszkyt nem egyszer az Áchim-ügy felhány- torgatásával akarták elhallgattatni, holott a lövéseket Gábor adta le az Endrét fojtogató Áchimra. Arra viszont hivatkoznunk kell, hogy Bajcsy-Zsilinszkynek Féja Válasz-beli cikke ügyében 1937-ben Németh Imréhez írt leveléből, továbbá Kodolányinak, Antalffy Gyulának, Barcs Sándornak, Talpassy Tibornak, Vér Andornak és más küzdőtársaknak a vallomásaiból kiderül: Illyésnek van igaza, aki világosan megfogalmazta, hogy Zsilinszky életútja sokkal bonyolultabb, sem mint egy fiatalon ért drámai esemény sokkolta volna őt egy életen át. Bajcsy-Zsilinszkyt nem a „bűntudat” vitte arra az útra, amit végigjárt, hanem „tisztaságra szánt jelleme”. E rendkívüli életpálya során önmagával és politikai ellenfeleivel vívott szakadatlan küzdelemben jutott el az ellenforradalom, a fajvédők táborából a demokratikus ellenzék soraiba, majd a munkásosztállyal szövetségben az antifasiszta harc vállalásáig, s végül a sopronkőhidai mártíriumig. Habár mindezt el kellett mondanunk, mégis ismételten hangsúlyozom: egy Bezerédy- Zsilinszky-dráma Darvas-megrajzolta koncepcióját még akkor sem kifogásolnám, ha a teljes mű elkészülhetett volna. Egy írásművet drámává különben sem csupán a koncepciója avathatja, hanem mondanivalójának drámaisága, a jellemábrázolás ereje stb. Csak a történész feladatát és kötelességét teljesítettük, amikor rámutattunk arra, hogy a fenti koncepciónak nincs történelmi hitele. Egyébként Darvas — torzóban maradt drámájában — az Önéletrajzon kívül felvázolta a Testamentum hét jelenetét, s az utolsóban eljut a Schönherz-perig, mikor is a védelem tanújaként elmegy a tárgyalásra, és hitet tesz a kommunisták hazafisága mellett. Az egész drámából az első három jelenet (1. Tárgyalás, 2. Súlyán meggyilkolása, 3. Ünneplésük) készült el és maradt fenn kéziratos formában is. A három jelenet gépírásos terjedelme 55 oldal. Úgy véljük, hogy a torzóban maradt Darvas-műnek legalább az első jelenetét be kell mutatnunk ahhoz, hogy ebből következtethessünk az egész koncepcióra, a — sajnálatos módon — soha el nem készült dráma anyagára, szövetére. I. I. rész 1. jelenet A bíróság előtt 11
