Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 5. szám - Pákolitz István: Lármafa: Fogadkozhat: Várhatsz: versek

„Ki csak danol, citerázik, élhetetlen mind egy szálig; nyaratszaka húzza-vonj a, zimankóban kordul gyomra,

akkor aztán ...” — és a hangya legyint egyet, abbahagyja; a tanulság, meg a példa marad hangya-hagyatékban.

Mióta a világ forog, előrébb nem jut a dolog; prézsmitál a hangya-szaki, csóró tücsök fogadkozik:

nem élhet csak muzsikából, gyűjtöget majd jövő nyáron;

— fogadkozhat ugyan váltig, szavát úgyse tudja állni;

hisz a nyár-est, tücsök híján: akár legény nélkül a lány;

— húzd rá tücsök, zengjen dalod, télen is csak lesz valahogy.

Várhatsz

Kifosztottak az útonállók agyba-főbe verten kuporogsz az országúti kocsmaküszöbön

Dörömbözésedre nem nyit ajtót a kaparjkurta kocsmáros

ítéletnapig várhatsz a sebeidet borral—olajjal kimosó irgalmas szamaritánusra