Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 5. szám - Hegyes Zoltán: Venyigenapló
tése van. A múltkor Dezsővel megpróbáltunk a lelkére beszélni, erre ma látom, hogy ott ül a bolt előtt a kisházak közötti elhagyott téren, körötte három, egyenként literes bor, s dikciézik a gyerekeknek, akik meg röhögik. Vagy itt van Árpád. Remekül öltözik, jól keres, ha józan, a modora kifogástalan, — s már hetek óta minden este megkísérel egy idegen szivart becsempészni a szállóra. Egyébként L. Tiborral, azzal a sráccal, akit fentebb olyan sunyi-formának írtam le, nem vallottam kudarcot, mert kvarcóralopásért a minap tiltották ki a szállóról. Á. Lajos kezd a kezem alá formálódni, egyre több dolog iránt érdeklődik, sőt már újságot is vásárol. Mindig kétkedve fogadtam azokat a felméréseket, amik arról szólnak, hogy a szakmunkásképző tanulóinak olvasási készsége az általános iskola harmadik-negyedik osztályosaié. Lajos elvégezte azt a bizonyos szakmunkásképzőt, nem is akárhol, Miskolcon, és szinte szótagolva olvas, egy-egy idegen szónak ötször ugrik neki. Egyébként átjött a Szolgáltatóhoz, a volt munkahelyén annyi volt a levonása — munkaruha, egyebek —, hogy 150 forintot kapott, amiből azonnal berúgott. Most én tartom el, ebédjegyet és napi 20 forintot adok neki. (október 7.) Tegnap, gyásznap lévén, még reggel kisétáltam a Kerepesibe pár szál virággal. Onnan elmentem meglátogatni a barátomat az egyik, Aszód melletti faluban. Mivel normális munkarend szerint este dolgoznom kellett volna, siettem vissza, időben meg is érkeztem. A szobánk asztalán egy „Feljegyzés” várt, miszerint ma, hetedikén este menjek dolgozni, a G. partijába. Unom Nagyfőnök allűrjeit. Ez a levél is a disznóság csimborasszója! Miért nem tudja szóban megmondani. Tele van az ügyeivel mind a két hócipőm! (október 21.) Két hetet dolgoztam G. partijában. Az egyébként feljegyzésre sem érdemes, hogy Nagyfőnök egyetlen szót sem szólt arról, hogy miért rakott át egyik partiból a másikba. Kilencedikén behívatott, emelt hangon beszélt velem. Mielőtt felfogtam volna, hogy miről beszél, figyelmeztettem, hogy velem nem szoktak kiabálni. Úgy láttam, nem hallott még ilyet mástól, mert megjuhászodva kezdte újra: mikor, kinek az engedélyével táviratoztam a telefonközpontból? Válaszom végképp lehűtötte: „Az ön engedélyével, az ön jelenlétében adtam át a telefonközpontosnak a megszövegezett táviratot.” „Mi az igaz abból, hogy én éjszakai szolgálatban olvasok, miközben a lábam az asztalon van, s nem járok ellenőrizni az emeleteket?” „Hozza ide azt az embert, aki ezt mondta, akkor lesz ezzel kapcsolatban mondanivalóm!” „Ki fogom hívni a KÖJÁL-t, a maga szobája olyan rendetlen!” „Erre én akartam kérni! S ha itt lesz a KÖJÁL-os orvos, legyen szíves először Rozikához küldeni, mivel neki augusztus 12-e óta egy bugyiban kell lenni, mert a mi szobánkban való szekrényét azóta nem nyitotta ki. Igaz, hogy ő is a szállón lakik, csak más épületben, s mivel szállólakónak csak egy szekrény jár — következésképp az a takarítónő, aki a betegszobákat, az ön irodáját, a mi szobánkat gondozza, két hónapja nem váltott fehérneműt. Erről tudott?” Úgy nézett rám, mintha átváltoztam volna Eiffel-toronnyá. Nem vártam meg, amíg felocsúdik, halkan betettem magam mögött az ajtót. Úgy egy óra múlva eljön mellettem a társalgóban — aztán úgy vigyorog, mint aki angyalát látja. Értem már! Keményen kell vele bánni! Nem kellett volna megvárnom, mig ő kiabál, nekem kellett volna hamarabb kiabálnom. Azt hiszem, későn esett le nálam a tantusz, annyira megutáltam, hogy nem lesz türelmem hozzá való viszonyomat átformálni. Unom a Lajos anyagi ügyeit. Több mint 400 forintommal tartozik, s új haverjával, Százlábúval — M. János, idült alkoholista, a nyáron amputálták a jobb lábát érszűkület miatt — minden másnap berúgnak. G. egyébként hallatlanul pletykás, a szó legszorosabb értelmében. Este kilenctől éjfélig pletykát hallgatunk, aztán összetol két fotelt, mi költjük négykor. Tőle tudom, hogy a domborodó pocakú L.-nek Hunyori néni magyarázta el, hogyan kell kefélni, mert az falusi lány lévén, nem értett hozzá. (Folyton okosodik az ember! Még megérjük, a „Kama Szutra a Iá Hungária” c. kézikönyv kiadását is.) L.-ről egyébként nem hiszem el, hogy ne értett volna egyáltalán a lepedőakrobatikához —, legfeljebb másképpen értett a Hunyori néni-féle tanfolyam előtt. G.-nek itt a fiúja, Jancsi, mivel az üzemi balesetet szenvedett férje már három éve nem tudja megdugni. Jancsi roppant féltékeny — G. szerint rám —, ezért amíg G. el nem alszik, itt ül a portán, annyi hasznunk van 63
