Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 5. szám - Herceg János: Bácskai puszták, történetek
fiú, a húszéves Lehel ugyanis felcsapott vándorkomédiásnak, s ezt a szégyent csak akkor bocsájtotta meg neki a falu, amikor országos hírű operaénekes lett, és a Nemzeti Színház örökös tagja. Hogy egy nagy színészben mit hagy meg a származás, lélekbúvárok dolga lenne kideríteni. Odry Lehel sikeréhez a tehetségén kívül azonban nobilis megjelenése is hozzájárult, amit a korabeli kritika sose mulasztott el hangsúlyozni. Don Juan és Teli Vilmos szerepét énekelte, s megannyi híres alakítása volt hosszú pályája során, leginkább mégis egy szerep nőtt a szívéhez, Brankovics Györgyé, Szerbia despotájáé. Nem tudni, azért-e, mert ő alkalmazta színpadra, vagy azért, mert otthoni, gyerekkori emlékeiben is élt egy ilyen alak. Tartását, temperamentumát, hevesen fellobbanó kitöréseit és szlávos lemondással teli összeomlását állítólag azóta se játszotta senki hitelesebben. És mintha ebből a hazai örökségből fiának, Ódry Árpádnak is jutott volna bőségesen, hogy egy különös beszédstílussal teremtsen iskolát a magyar színpadi művészetben. Égy másik híressége Nemesmiliticsnek, Kanyurszky György már szabályosabb formában emelkedett a faluja fölé. Füst Milán jegyezte fel róla, hogy egy hordó borért fogadásból hetek alatt megtanult héberül, s ahelyett, hogy továbbra is megtöltötte volna ékes bunyevác nyelven tartott prédikációival a hercegszántói templomot vasárnap délelőtt, a szír, a khald és az arab nyelvek tanára lett a budapesti egyetemen, s csak úgy mellesleg a századelő bohém világának ismert és közkedvelt tagja. Ezek persze kivételek voltak, de mint már említettük, szülőfalujuk nem minden jellegzetessége nélkül. Mint ahogy a legegyszerűbb nemesmiliticsi emberen ma is rajta van a származás letörölhetetlen bélyege. Nem a viseletében, a magatartásában mutatva különbséget a bácskai típusok között. Dialektusa is egyedülvaló. Nem azzal, hogy például szlávo- san elnyújtja az „a” hangzót, hanem hogy ezt egy egészen egyedi és önkényes formában teszi. Mint ahogy maga a falu, Nemesmilitics ugyancsak eredeti módon helyezkedik el a tájban, hol vidáman felfutva a Telecskára, hol pedig mélabúsan ereszkedve le a völgybe, a bácskai lapályba. He * * Száz éve már csak emlékét őrzi Nemesmilitics annak, hogy valamikor, néhány évtizeden át első község volt Bács-Bodrog vármegyében. Attól kezdve, hogy az utolsó militicsi alispánt, Paál Antalt megbuktatták, a falu sértődötten bezárkózott előkelő magányába. Most, száz év múlva hiába is tűnődünk már az egykor oly népszerű Paál Tuna sorsán. Hogy mi okozta bukását, s vele együtt a privilegizált nemesi község háttérbeszorulását, csak nagy általánosságban sejthetjük. A liberalizmus előretörésével, s természetesen a polgárság megerősödésével, már nem volt szükség az osztályuralomnak erre a formájára, amikor a megyei önkormányzatban a nemességé volt a döntő szó. Az önkormányzat is írott malaszt maradt csupán, s előtérbe léptek a virilisták, nagy adófizetők, azokat illette meg a vezetés joga. A dzsentri csak úgy őrizhette meg helyét a vármegyében, ha nagybirtokos volt, vagy diplomát szerezve illeszkedett be az új rendbe. A születési előjogokat csak a felsőbb osztályok számára biztosították, míg a kurtanemeseknek azt mondták: fel is út, le is út, boldoguljanak, ahogy tudnak. Az utolsó militicsi alispán eltűnésének ha nem is közvetlen oka, de talán ürügye a Mosztonga volt. A Mosztonga melyet Várady Péter óta senkinek se jutott eszébe megzabolázni. 1870-ben kétszázezer holdat öntött el, s az új megyebizottsági tagok többsége is a kárvallottak közé tartozott. Erélyes fellépésükkel esett egybe a tisztújítás, és jelent meg egy új név az alispánok hosszú sorában: Lovászy Mihályé, akinek a fia folytatja majd Károlyi Mihály oldalán már nem is a megyei, hanem az új országos politikát. Igaz, hogy azután se történt sokáig semmi, s négy évvel később a fél vármegye víz alatt feküdt. A hajléktalanok ezrei vártak segítségre. Nemesmilitics azonban csak kifelé mutatott sértődöttséget. Otthon, a falujában a lakosság semmi elkedvetlenedésnek nem adta jelét. A község lélekszáma állandóan emelkedett, 43
