Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 4. szám - ÍRÁSOK SZOCIOGRÁFIAI KÖNYVEKRŐL - Csalog Zsolt: Cigányon nem fog az átok: részletek
táppínzen is vagyok most, azír is kűdik minden kéthétbe az öt-hatszáz forintot! De ezen is csak veszekedik Anikó! Hogy a táppínzem, az az üvé! Mer, hogy az az ű munkája után van! — Az — mondom —, a lónak a faszát! A te munkád után, a te munkád után — nade az én könyvemmel vállaltad azt a munkát, az én nevemen! Nahátakkor! Hát vóna az a píz, ha én nem vóník?! Te vagy betegállományba, vagy én vagyok betegállományba?! Még a postás is az én nevemre adja csak ide, hát akkor kié az a píz?! Aa, de megyek én úgyis vissza Karcagra lakni! Mihent jó üdő lessz, megyek! Veszek egy házat, oszt odaíratom valakinek a nevire! Idegenynek adom! Úgy legalább nem leszek alávaló! Egyedül leszek — de nem jobb lessz úgy? Annyira sajnáltam mindig ezt az öregasszont itt a házba, a Dinka Pirit, amír egyedül van, ÚGY sajnáltam! Oszt nem jobb neki? Örüljön a szerencsinek mindenki aki maga van! Legalább nem háborgassa senki! Megyek én is le Karcagra, leszek inkább magam — de oszt oda sose nem gyöhet Anikó! Oda oszt nem! Míg csak íl a világon, SOHA! * * * Ezekkel vagyok má csak jóba, má csak ezeket szeretem! Lédi! Kisján, te! Gyere ide, hozzám! Feküdj ide szípen a Ferus mellé! Ezt az útálatost ha gyerek vóna, tán akkor se tunnám jobban szeretni! Hát az én kezembe született, én neveltem! Ezír is szeretem íllyen nagyon! Eggyem meg a bélit! Elhellyezkedik jól a melegbe, tudja, hogy itt a hellye! Hát szeret ű is éngem. Úgy megírzi ha beteg vagyok! Ha akar mi bajjom van! Rögtön bújik a hátam megé! — Lédi, he, ne az Anikót figyeljed, énvelem törődjíl! Né, na! Em meg má féltíkeny! Fe-RÚÚS! TE! Még megharapná amazt amír idegyön! Irigy vagy?! Hát csak tígedet szeressen mindig mindenki?! Már a Lédi nem is lehet itt?! Heej, KUTYÁK! Ollyanok vattok mint a cigányok! Irigyek, kétszínűk-----Jaj de szeretem ükét, JAAJ de szere-TEEMÜ 77
