Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 4. szám - ÍRÁSOK SZOCIOGRÁFIAI KÖNYVEKRŐL - Csalog Zsolt: Cigányon nem fog az átok: részletek
az erdőbe. Oszt vótak arra olácigányok is, kijártak űk is csalántot szedni. Én beszíltem is velek — habár tán nem kelletett vóna. Öten, hatan, meg tán TÍZEN is vótak! — Na — mondom nekik —, rágyútotok? Kell cigi? — Júúj lelkem! Egyem meg a szívedet! — kapkodták elfele, oszt vígé is vót egybül a pakli cigerettának. No, szedjük ott az erdőn a tippant — egyszer csak: halljuk ám a nagy sivalkodást! Meg gyón szaladva a barátnőm, az Étus!: — Jaj, jaj, az olácigányok verekennek, ÖLIK egymást! — Gyerünk mán oda — mondom —, hát mégis, hát cigányok vagyunk azír mink is, hát — Jó istenem — aszondja az Etus —, ne menj má oda, hát tígedet is megölnek! Odamegyek — hát látom ám: az olácigány asszonbul ÖMLIK a vír! Az ura levágta a csécsit neki. Én azír odamentem, meg gyött azír az Etus is utánnam. Odamegyek: — Óó — mondom —, Szűz Máriám, mit csináltok lelkem! Hát megölitek egymást? Egymás virít isszátok? — Ne beszílj itt — aszondja az olácigány ember —, mer belédnyomom ezt a kést! És ha tovább beszíltem vóna, belém is nyomja! Mit tudom én mit csinált az az asszon, vagy mit nem csinált — csak élig ah hozzá hogy az ura levágta a csécsit neki! Na. Hát van közöttünk íllyesmi? Miközöttünk, magyarcigán- ba íllyesmirül SZÓ SE LEHET! Hát EKKORA különbsíg van a kétfajta cigán közt! Mer mink má kikászálódtunk az aljasabbak közzül, amennyire csak lehetett mink kiemelkedtünk! Mer minekünk több eszünk vót mint amazoknak! Ük meg ottmaradtak, a mocsokba. Úgyhogy mink az olácigá- nyokkal EGGYÁTALJÁN nem is barátkozunk, nem is szóllunk mink űkhozzájok! Mer azok olácigányok! Még ha MILIÁRDOS eggy olácigány, akkor is: OLÁCIGÁNY! Minket űk nem érdekelnek, minket űk hidegen hagynak! Úgyhogy mink KIKÍRJÜK MAGUNKNAK az olácigány okát! * * * Ettül függetlenül: cigán vagyok — én nem is tagadom. Meg nem is szígyellem én azt! Mer av vagyok: MUZSIKUSCIGÁNY! Még ha valaki megszólít is, hogy aszondja — Hallja maga cigányasszon, gyöjjík csak — Tessík — mondom rá —, itt vagyok! Mer nem SÉRT ez éngem! Csak viszont má amikor ÚGY mondja valaki! Hogy benne van az a CSÚFOLSÁG, az a GÚNY! — Na, CIGÁNY asszony-----Na akkor ászt én is mondom neki rögtön! Akkor ahogy csak a szájamon kigyön, mondom! De CSÚNYÁN ám! * * * Arami egyszer vótam, egy nyárba csak. Háború alatt — kínszerítve vótam, mer nem vót mit enni máskípp! De akkor utánna letírgyepeltem ászt felfogadtam, hogy többet SOHA meg nem próbálom! Hogy én még egyszer KÖZELIBE se megyek aratásnak! — Felfogadom neked te jóisten! Ha csakugyan ott vagy az ígbe, és uralkodói! Felfogadom, hogy még a GYErekem GYErekinek a GYErekinek is meghagyom, hogy arami SOHA ne menjík! Nem is mentem többet. Mer nem is igazságos! Mer aki elvetette, az arassa is le! De 57
