Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 3. szám - Írások az első generációs értelmiségi létről, tudatról - Nagy Gáspár: Kalandozás Orosz István képei között
Nagy Gáspár Kalandozás Orosz István képei között M -M.Z itt kiállító művész eddigi pályafutásának számomra nagyon rokonszenves megfogalmazásait vonultatja föl. A legalább három szálon futó (ti. grafikusi, plakáttervezői és filmkészítői) vonzalmak olyan koherensek, hogy a megfogalmazói alaphelyzet, vagy másképpen szólva a művészi helyzet- és kormegítélés tökéletesen világos. Nem felemelő, inkább szorongattam, de világos. Aki végigtekint ezen a kiállításon, és ismeri Orosz István több mint egy évtizednyi munkálkodását, az megállapíthatja: egy intellektuálisan elkötelezett művészember gondolkodik itt, s értelmez bizonyos jelenségeket. És talán ami a legfontosabb: szüntelen kételkedik. Dubito ergo sum: Kételkedem, tehát vagyok. De ez a kételkedés, a végiggondolás, — a gondolkodás után, a cogito ergo sum — után következik be. Ezért az első mondatomban már fölemlegetett rokonszenv. Mert sokszor és sokan használják a groteszk, az iróniába és az abszurdba hajló fogásokat napjainkban, néha a tehetetlenségtől, néha a divattól vezéreltetve. De hiányolom, hogy sokaknál az útvonal erre vezető nyilai, jelzőtáblái valahogy eltünedeznek a ködben, ezért a végeredmény is ködös; maximum vicces és jópofa lesz, vagy a puszta ötlet szintjén marad. Orosz Istvánnál az intellektuális erőfeszítés még a par excellence „alkalmazott”, tehát rendelésre született 85
