Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 3. szám - Tóth István: A Magyi János-kódex verseiből: Az időnk beteljesült: A szerelem rendszabálya: Sírfelirat a boldog életű és halálú István deákról: Szerelmi béklyó: A részegségről: A békéről: Siratóvers a váradi török pusztításról: A szerencsecsillagról: A tétlenségről: Tóth István műfordításai

A szerelem rendszabálya

De amore regula

Aki szeretőt akar, ez a rendszabálya:

Ha többet fizet, a lány hajlik a szavára.

Hogy bejuthass könnyedén szép Amasiádhoz,

Sose közelíts üres kézzel ajtajához.

Hogyha keresed kegyét, érte sok pénzt áldozz.

„Salve, kedves uram!” — így szól, s feléd ugrándoz.

Hogyha semmit sem hozol, ül csak szomorkodva,

Bezzeg vígan felszökik az ajándékodra.

Tapsol, táncol, megölel, vígan rád hajolva:

Sok ajándékod miatt megcsókol gyakorta.

Ha szólsz, hogy nem kedveled, zokogásba tör ki,

Mert könnyeivel akar önmagához kötni.

De ha már üres zsebed mindhiába gyötri,

„Ki innen te gazfickó!”

— e szavakkal lök ki.

„Új legényem jobb, különb és vígabb tenálad, Nemesebb, beszédesebb, mutatósabb, bátrabb”.

S engedsz te is az örök asszonyi szabálynak:

Az első helyre kerül, aki állt utánnad.

1478

19