Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 3. szám - Varga Dávid: Eltűnt - kezében bottal, virággal
formája, mint például az öngyilkosság, és sokkal kevésbé (ön)veszélyes, mint mondjuk a kábítószer? Igaz, néha az öngyilkosság egyik fajtájának is tűnhet — mint például esetünkben —, van azonban egy sajátos vonása: az elvándorló, eltűnő, elcsavargó közvetlen környezetével elégedetlen ugyan, de másutt feltehetően újrakezdené. Már csak e pozitív vonása miatt is több figyelmet érdemelne. Egyébként amit a deviancia irodalma feltár — helyenként mutatis mutandis — pontosan ráillik esetünkre, illetve előzményeire. A labelling-elmélet szerint például nem annyira a deviáns magatartás ténye fontos, hanem az, hogy a szokásostól eltérő magatartású emberre mintegy rásütik a deviancia, az eltérés bélyegét. („A normát sokan megszegik, de csak azok az emberek számítanak deviánsnak, akiket annak minősítenek.”) A „minősítés következtében a személy elindul egy olyan fejlődési úton, amely szinte szükségszerűen a deviancia fokozódásához, állandósulásához vezet, jóllehet a társadalom kontrollszerveinek hivatalos elgondolásai szerint, a deviáns minősítésnek és következményeinek a rehabilitációt, a gyógyulást kellene szolgálniuk”. Pontosan ez a folyamat játszódik le Vincze Jánossal, s hasonló, olykor boszorkányüldözésig fajuló „minősítéseknek” lehetünk tanúi néha a társadalmi élet más eseteiben is.) Az eltűnéseket a statisztika sem jegyzi, a deviáns magatartás különféle formái és az eltűnések közt azonban érdemes összehasonlítást tenni. 1982-ben például mind a gondozókban nyilvántartott alkoholisták száma (54 000), mind az ugyancsak nyilvántartott ideg- és elmebetegek száma jócskán meghaladta az évi (bejelentett) eltűnéses esetekét, viszont — ugyanebben az évben — 3451 hazánkfia halt meg idült májzsugorban (a súlyos alkoholizmus tipikus végkifejlete), 4659 ember lett öngyilkos (az összes halálozások több mint 3 százaléka). Ugyancsak 1982-ben 7318 magyar halt meg balesetek következtében, tehát nem sokkal több, mint amennyi évente eltűnik. Bármihez is viszonyitunk, az egy nagyközség vagy kisváros lakosságát kitevő évi 6—7 ezer eltűnt ember mindenképp indokolná a nagyobb figyelmet. (Pontosabb összehasonlításra részben azért nincs mód, mert a jelzett esetek közt sok az átfedés — pl. öngyilkos alkoholisták, akik átmenetileg „eltűntek” is —, részben meg azért nem, mert az eltűnések tartalmát, válfajait adatok híján csak körvonalazhatjuk ...) Következőleg, még hasznosabb lenne szemügyre venni az eltűnéses eseteket „belülről” is, bár ez is csak óvatos becsléssel, nagyon hozzávetőlegesen lehetséges. Eltűnni: úgy látszik, zömmel a fiatalok és az idősek sorsa, megoldáskísérlete — szökés, csavargás vagy céltalan bolyongás formájában. Össze nem tartozó jelenségek gyűjtőfogalma: balesetek, sőt bűncselekmények azonosítatlan áldozatait, szökésben lévő állami gondozottakat, fiatal „csöveseket”, lakásukon meghaló — esetleg csak napok múltán észrevett — öregeket, sőt, egyesek szerint — amiről szintén nem beszélünk — az illegálisan külföldön maradókat is magában foglalja. Ha mindezekből — elméletileg — leszámítjuk a balesetek, bűnügyek áldozatait, a disszidenseket és a „csupán” betegség következtében bolyongó öregeket, marad a társadalmi értelemben legizgalmasabb kategória: az eltűnés „tiszta formában”, mint többé-kevésbé világos jele a beilleszkedésre képtelenségnek. Főleg ezeknél lehet az indíték (egyben a megoldás kísérlete) a menekülés a környezetből, a családból, a házasságból, egy terhes szituációból — legszélsőségesebb végkifejletben öngyilkosságként. Csak Budapesten 30—40 ember eltűnését közük a rendőrséggel naponta. Baranyában, az ezzel foglalkozó rendőrtisztek szerint 60—70 ember eltűnését jelentik be évente, s közülük csak néhány nem kerül elő, illetve csak hosszú idő után találnak rá. Az eltűntekkel való foglalkozás a rendőrség számára nem jótékonykodás, hanem — az ő kifejezésükkel — kutyakötelesség, még akkor is, ha menet közben kiderül: „szimpla” csavargás, kódorgás — bűnügy nincs mögötte. Annál inkább törődnek egy-egy esettel, ha vele kapcsolatban bűneset is feltehető, hiszen mindaddig, míg az eltűntet — élve vagy holtan — meg nem találják, ez sohasem lehet teljesen kizárt. Persze, nem keresnek minden személyt azonos apparátussal és módszerekkel. A legsúlyosabbnak a gyermekek, fiatalkorúak eltűnését tartják — ilyenkor azonnal elrendelik az 9
