Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 2. szám - Pintér Lajos: Korsók és szobrok: Kádasi Éva kerámiáiról
Pintér Lajos Korsók és szobrok (Kádasi Éva kerámiáiról) ^.ecskeméten a kerámiastúdióban beszélgetünk. Vendége és egyik gazdája épp a stúdiónak, hiszen ösztöndíjasként tölt itt napokat. Körbevezet az épületen: mutatja az épületbővítéseket. Könyvtárat, múzeumot, szoborkertet. Épp elmentek a vámosok: nagy ládákban áll a tervezett bécsi kiállítás anyaga; jelzi, hogy az itt folyó munka iránt nemzetközi az érdeklődés. Kádasi Éva 1953-ban született Baján. A szegedi Tömörkény Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola kerámia szakára járt, majd 1972-től a Mezőtúri Fazekasok Népművészeti Háziipari Szövetkezetében ipari tanulóként és később szakmunkásként dolgozott. 1974- ben fölvették az Iparművészeti Főiskolára, ma a főiskola kerámia szakán szakoktató. Több egyéni és csoportos kiállításon mutatkozott be. Úgy látom, útban vagy a használati tárgyaktól: tálaktól, csészéktől, korsóktól az elvon- tabb műalkotásokhoz, szobrokhoz. Talán anyagodnak, az agyagnak kívánsz ezen újabb alkotásokkal emlékművet állítani? — kérdezem. Olyan út ez, melyen vissza is fordul az ember, válaszolja. Mindig kísérletezünk, keressük a legmegfelelőbb anyagot, keressük, hogy milyen anyagból milyen formát lehet kibontani, keressük a megfelelő mázat, magunknak keressük a legmegfelelőbb életformát is. Beszélgetünk, időközben ezer fok fölötti hőmérsékleten égnek a kemencék körülöttünk. Hazafelé önmagámon gondolkodom: hogy a nyers szó is anyag. Formátlan anyag. Ezzel bánni: szintúgy mesterség és bátorság. S rosszul bánni vele: lehet. Szakszerűtlenül és hűtlenül — lehet. Kádasi Éva agyag-földgömb szobrai kertjében, a föld agyag vállán-hátán járjunk hát felelősen! Vízpart (1983) 95
