Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 2. szám - Simonyi Imre: Utolsó lehetőség: A mennybolt beborult: Játékbolt: Vers a túljózanult világ szerencsés visszabolondulásáról: Megérdemlem: A legkisebb közös nevező: versek
Simonyi Imre Utolsó lehetőség mert mindig az AZ üdvösség ami már elveszett és azzal az egyetlen üdvösséggel bizony hogy minden üdvösség veszett el (bár az a rengeteg minden-pillanat lehetett volna akár az EGYETLEN is) mit tehetsz most már Vesztes aki vagy szépen lehajtod fejedet belátván: minden lehetőség az utolsó A mennybolt beborult a borulat akkor még épp hogy sej lett az égaljon meg ott a szeme sarkán vagy pontosabban: még csupán a légkör — igen: a légköre! — sejttette csak (minthogy: bár még nem is „látszott” ámde azért már látni lehetett) hogy ez a sugárzás ez már bizony utolsó erőfeszítés s valamiképp: erőltetett mivel amott mögötte (kikövetkeztethetően az előzményből!) már elborulóban van valami az ég alján meg ott a szeme sarkán: egy pillanat még és a láthatár túlsó szegélyén egyszerre felsejlik (mint pillantásában ott az a villám) a setétedés-mert a setét: elébb villan és csak azután borul el ahogyan ezt már megtapasztalhattuk égaljakon és szemeknek sarkában
