Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 2. szám - Emlékek a századelőről: Dénes Zsófiával beszélget Belohorszky Pál
Emlékek a századelőről Dénes Zsófiával beszélget Belohorszky Pál jL napokban olvastam, hogy Zsuka néni most ünnepelte írói születésének 70 éves jubileumát . . . — Igen. Hetven éve kaptam újságírói működésem első szerződését. Én nem vettem ezt újságírói kötelezettségnek. Mert nem újságírónak készültem, hanem írónak. írónak pedig már kisgyerek korom óta készültem. — Mi volt az első élmény, ami az irodalomhoz fűzte Zsuka nénit? Az első könyv? — Jól emlékszem, az édesapám 3 éves koromtól 6 éves koromig, ha Pesten volt, mert sokat dolgozott vidéken, építész volt, de ha Pesten volt, akárhányszor az én kis hálós ágyamból átemelt az ő párnájára, elővett egy könyvet: „Csalavér úrit kalandjai”-t, és abból felolvasott nekem. Nekem az végtelenül tetszett. Én úgy szerettem azt a könyvet, mert abban egész primitív rajzok is voltak, csak ceruzával megvonva. Amikor apám elment, leültem játszóasztalom elé, és az akvarell dobozomból minden egyes képet színesre festettem. Ez volt az elindulásom az írás felé. Azután nagyon szerencsés környezetem volt gyermekkoromban. Anyám öccse, Guszti nagybátyám bíró volt, ő mindig azt mondta, hogy 40 éves korában nyugdíjba megy, és feleségül veszi Firenze városát. Firenzét és nem más várost, mert az a kora-reneszánsz városa. O magánéletében mindenekfelett műtörténész volt. Például: Rómát már nem szerette, azaz hogy Michelangelót igen, őt nagyon mélyen tisztelte, de Raffaellót már nem, őt nem, az neki már túlfejlődött volt. Ez a nagybátyám is nagyon, nagyon nagy hatással volt rám, hogy a képzőművészet lett nekem azután éveken át a legfontosabb rovatom. Másik szerencsém az volt, hogy Guszti bátyám nagyon közeli barátja dr. Ferenczi Sándor volt, az azóta világhírű pszichoanalitikus orvos, aki akkoriban még nem volt világhírű, hanem fiatal, és a Rókus kórház idegosztályát vezette. Ő 1906-ban elolvasta Sigmund Freud Traumdeutung című könyvét. Álomfejtés. A Traumdeutung, az olyan mély hatással volt reá, hogy elindította őt a testi megbetegedésektől a psziché felé, míg egészen annak adta át magát, egyenesen a mélylélektannak. Ferenczi Sándor szerelmes lett a nagynénémbe, aki akkor még másnak volt a felesége. Várta, hogy elvehesse feleségül, de addig is halálosan szerelmes volt belé. Az nagyon szép asszony volt, Gizella néném. Ferenczi el is vette őt feleségül, és mindvégig vele élte le életét. — Ez nagyon érdekes, de hogy a gyönyörű jubileumra fordítsuk a szót, Zsuka néni tulajdonképpen későn kezdett hivatásszerűen írni, hiszen 26—27 éves korában jelent meg az első írása. — Apósom és anyósom megtiltotta, hogy író legyek, mert egy hölgy nem dolgozik; mondták ők. Igaz, hogy ráfeleltem: én nem vagyok hölgy, ez tévedés, de mégsem segített ez rajtam, így hát sokáig nem dolgozhattam. De 1911-ben a szegény, beteg férjem, akit nagyon szerettem, meghalt. Nagyon gyászoltam őt, de hamarosan arra ébredtem, hogy teljesen szegény lettem. Ezt nem magyarázom most el, csak annyit, hogy a kormánypárti ügyvéd apósom egész vagyonomat valahogy elsikkasztotta. Úgy, hogy a hozományom a kezén elveszett. 1912-ben, amikor megkaptam az első szerződést, akkor néhány cikket még Pestről írtam, de már Párizsba készültem, ahol az avantgarde leglángolóbb életét élte akkor. 1912-ben ott éltem Párizsban. Tudni kellene mindenfélét az avantgarde-ról, de itt Dénes Zsófia két részben elhangzott beszélgetése a Magyar Televízióban Belohorszky Pállal 1984. november 18-án és 19-én, végül 1985. január 13-án és 14-én. 3
