Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 2. szám - Köpeczi Béla: "Minden vitéz embernek példája lehet..."
dühét” lecsillapította és az erőket összegyűjtve, újból hadjáratba indult, de ismét vereséget szenvedett 1448-ban Rigómezőnél. Várna és Rigómező már arra figyelmeztettek, hogy az oszmán hatalom nagy erőkkel támad, s hogy Európa ezekkel szemben nem tud megfelelő hatékonysággal védekezni, az érdekelt államok közti ellentétek bénítólag hatnak. Konstantinápoly eleste ezt a tényt még nyilvánvalóbbá tette. Már akkor felmerült a kérdés: Magyarország megtarthatja-e függetlenségét? Hunyadi válasza az volt, hogy igen, ha megfelelő segítséget kap, s nemcsak a nagyuraktól és az egyháztól, de a néptől is. 1456-ban a török Nándorfehérvár ostromába kezd. A támadás meghiúsul, Hunyadi győz, de a győzelmet már kihasználni nem tudja, 1456. augusztus 11-én a pestis áldozata lesz. A nándorfehérvári diadal 70 évre megállította az oszmán birodalom előrenyomulását, és ez Hunyadi János rendkívüli történelmi érdeme. Küzdelme figyelmeztetés lehetett volna az elkövetkezendő nemzedékeknek, amelyek azonban nem tanultak belőle. Magyarország Mátyás király halála után ismét a feudális anarchiába süllyedt, erőit nem tudta összefogni, Európa pedig nem nyújtott segítséget, s mindez a mohácsi vészhez és a középkori magyar állam megsemmisítéséhez vezetett. Milyen ember volt Hunyadi János? A korabeli leírások nem tűnnek ki az árnyalt portrékkal, de talán elfogadható Bonfini leírása, aki szerint „középtermetű, vastagnyakú, fényes gesztenyeszín hajú, nagyszemű, komoly tekintetű, piros arcú ember volt. Minden tagja oly ékes és összeillő, hogy alakját ezer közül ki lehetett ismerni.” Emellett kitűnő belső tulajdonságokkal is rendelkezett, „erkölcsei minden tekintetben a legnemesebbek voltak, mentesek minden barbár durvaságtól. Nagy híve volt a vallásnak és az igazságnak, ugyanígy a szabadságnak és a bőkezűségnek. Szerette a tisztességet és ápolta a barátságot. ... Kemény és emelkedett volt férfiúi tekintete, tanácsa bölcs és okos. Szokása volt semmit sem tenni meggondolatlanul, elhamarkodva; úgy látszott, nem tűzhet maga elé olyan célt, amit ésszel és ügyességgel el ne érhetne”. Az utókor az embert és művét egyaránt méltatta. Zrínyi Miklós írta róla a XVII. század közepén: „Minden vitéz embernek példája lehet.” A magyar történetírásban és irodalomban neve összeforrott az ország függetlenségéért folytatott harc századokat átívelő gondolatával. Hunyadi János azonban nemcsak a magyar nép, hanem a délkelet-európai népek hőse is volt, akiknek fiai együtt harcoltak seregében a magyarokkal. A szerbek Szibinyáni Jankónak, Magyar Jankónak, a bolgárok Jankulnak, a makedónok Jankulának, a szlovének Jankó vajdának, a románok láncúnak nevezték, s nemcsak haditetteit, de magánéletének eseményeit is balladai színekkel elevenítették meg népköltészetükben, ami a közös tisztelet egyedülálló bizonyítéka. A nép emlékezetében és főleg több nép emlékezetében csak kevés történeti személyiség neve maradt fenn. A szobor emlékeztessen mindnyájunkat azokra a küzdelmekre, amelyeket népünknek a megmaradásáért kellett folytatnia, arra a mindennapi munkára, amely fenntartotta ezt az országot, azokra a kitűnő teljesítményekre, amelyeket sok hazánkfia produkált. Figyelmeztessen a délkelet-európai népek egymásra utaltságára, összetartozásukra és az együttműködés szükségességére. Végül intsen bennünket arra, hogy nemcsak köznapi érdekek és vágyak mozgatják az igaz embert, hanem nagy célok, magasrendű értékek és mélységes érzelmek is. Amikor a jeles humanista francia író, Romain Rolland írni kezdte nagy alkotókról szóló életrajzát, feltette magának a kérdést: mi haszna ezeknek? A válasz az volt, hogy a történelmi nagyok példája nem feltétlenül követhető, de megismerése szükséges, mert lehetővé teszi azt, hogy az emberek a mindennapok középszerűségéből kilépve, időnként a csúcsokhoz emelkedjenek fel. „Ott megújíthatják tüdejük levegőjét és ereik vérét.” Ezt a „felemelkedést” teszi lehetővé számunkra a Hunyadi Jánosra való emlékezés is. Ezekkel a gondolatokkal avatom fel a magyarság és az európaiság atlétájának, Hunyadi Jánosnak kecskeméti szobrát. 2
