Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 11. szám - Mezey László Miklós: A kisebbség küldetése: az "újarcú magyarok" messianizmusa
az emberiség egyetemes érdekei és szolidaritása elől. Ilyenformán a kissebbségi öntudat revíziója két nagy átalakulást parancsol minden lélekben: a földi hatalomhoz kötött magyarságát lelki magyarságra kell átfordítani, s tudatositani kell, hogy az így fölszabadult „örök” magyarság sem kevesebb, sem gyöngébb az államiságtól támogatotténál. A revízió benső tartalma tehát az, hogy az ember mértéke kizárólag a jellem és az erkölcs lehet. „Ez az a nemesség, ez az a kiváltság, ez az a cím és rang, amellyel kisebbségi nemzetünk egyedül dekorálhatja fel a maga tagjait.”10 El nem hanyagolható szempont, hogy Makkai a nemzet lelki megújhodását népi alapokon álmodta meg. Ahogyan Erdélyben, úgy Szlovákiában is a magyarság döntő többségét a földműves társadalom alkotta. Márpedig a voltaképpeni értéket, azaz a nemzet lelkületét és jellemét Makkai — és sokan mások — fölfogásában a paraszti társadalom hordozza, míg a kisebbségi értelmiség az érte való felelősséget. Az entellektüel magasabb rendű hivatását tehát a népszolgálatban jelölte meg. A szellem emberének mindazzal, amit alkotni képes, népe öntudatát kell erősítenie, a kisebbség anyagi és kulturális fölemelkedését szükséges szolgálnia; a néplélek ösztöneit, vágyait, érzéseit kell csiszolnia és örömeit nemesítenie. „Ez az a tett, amelyre a mi nemzedékünk elhivatott és csak ebben van történelmi missziója, vagy rettenetes történelmi ítélete . . .”11 Makkai Sándor hosszan követett gondolatai, ha nem is ennyire precíz okfejtéssel és határozott programszerűséggel — de számos ponton tökéletesen egybecsengve — megfogalmazódtak mindhárom magyar kisebbség irodalmában. Szükség is volt rá, hiszen mérsékelte az anyaországi kultúrától való kisebb-nagyobb mértékű elzártság okozta hiányérzetet, tompította a lassú fölmorzsolódás veszélyének félelmét, kritikus szemlélete és nyitottsága jó szolgálatot tett a provincializmus és dilettantizmus elleni küzdelemben. Legnagyobb jelentősége mégis abban állt, hogy óriási felelősségtudattal vértezte föl a népszolgálatra kész értelmiséget, s a megtartó gondolat mellé egyenrangúvá zárkózott föl a Duna- völgyi, sőt egyetemes célokat szolgáló küldetéstudat. Ez még akkor is így van, ha — némely paternalisztikus vonása mellett — lehetetlen észre nem venni a jelenség kompenza- torikus voltát, amelyre röviden több ízben utaltam már a „hátrányból előnyt kicsikarni” szófordulattal. Németh László mottóul választott mondata is ezt mondja. Az elveszettekért való kárpótlás munkált a korszak gondolkodóiban, Makkai Sándorban, Kacsó Sándorban, Fábry Zoltánban, Győry Dezsőben. A megmásíthatatlan helyzetet választott sorssá formálták, s így a tengődésből küldetés vált, melynek lényege — a politikai, állami vereség után — a senki által el nem vehető, le nem győzhető lelki-erkölcsi impérium, azaz egy magasabb rendű kisebbségi etika volt. * * * Szlovákiában az 1920-as évek első felében indult el az a folyamat, amit Makkai Sándor következetes okfejtéssel írt le a Magunk revíziójában. Lassan fölengedett az államfordulat kiváltotta letargia, s az első esztendők passzivitása, dermedtsége, kisebbrendűségi érzése átcsapott egy sajátos többlet-vállalásba. Ennek első irodalmi jegyei már Mécs László korai költészetében — Hajnali harangszó című kötetében — megfigyelhetők, továbbá a pályakezdő Fábry Zoltán publicisztikájában, például a Szózat új magyar betűkhöz című írásában, de igazi kiteljesedését kiváltképpen Győry Dezső lírája és — módosult, gazdagodott értelemben — Fábry Zoltán későbbi, az antifasizmusban kicsúcsosodó munkássága mutatja legvilágosabban. Az „újarcú magyarok” kisebbségi messianizmusának kialakulásban a főszerepet Győry Dezső játszotta, s a Makkai Sándor kifejtette küldetést voltaképpen ő adaptálta a helyi viszonyokra és versbe szőve közvetítette nemzedékének. Győry formálódó messianizmusának első dokumentuma egy Mécs Lászlónak írott levele: „Szlovenszkó történelmi misz- sziója a ’jóság’ irodalmának megteremtése. Ezt tisztán kell látni. Tudni kell, hogy így van. Felelni kell érte, hogy így is akarjuk. Én azt hiszem és vallom: ma még nagyon magányos és erőtlen akarásomban ez ad erőt: a tudatos kötelességérzet a magyar jövő előtt.”12 A kisebbségiségből eredő humanista mondanivaló Győryben alkotásra sarkalló erővé 77
