Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 11. szám - Takács Imre: Megmaradásom története: válaszok Bakonyi István kérdéseire
Hogy jön ez egy szakrális versbe, egy misébe? Bizonyára mégis emiatt nem hangzott el ez a vers harminc év után sem egyetlen egyszer sem a rádióban vagy a tévében. Holott már betlehemezni lehet, az én versem pedig — a folklorizálódott vallásos elemeken kívül — a szegényparasztok maguk-karácsonyát ábrázolja. A Krisztusról szóló versemben... De előbb azt mondom el, hogy 1967-ben Írtam, olyasféle szorult helyzetben, helyzetemben, amiféle helyzetben egy nőkkel körülvett filmrendező nagyot kacagott volna. Bolhányi volt a baj tehát, de csináltam belőle elefántnyit. Ezt Arany János után bátorkodom úgy értelmezni, hogy a költő nem magából a bolhányi- ból csinál ám elefántnyit, hanem a bolhányi bajtól való sérelmében a már régen magában hordott elefántnyi bajait bömböli el. Egy pörsenés fölkaparása deríti ki, hogy a vért, az életformát kell — vagy kellene — kicserélni. Csokonai a magyar irodalom sorsgondját emelte föl, hogy Lillát megnyerhesse. Miket írok én a Krisztus-versben? A feszület csapolása nyekeg, aztán hóhér és pribékek, akik fölszögezik. A nők a tetves szállásokon hű kemencék, a bélpoklosok szagosak, szagosodók, vagyis bűzlenek. Aztán: Istent Krisztus csak kitalálta. „Atyám, kitaláltalak, most légy velem...” Az Isten — másként bizonyára az elhivatottság — kelepce, csapda. Ilyet is mond még az elején: „ha lenne kivégzésemből karnevál, szégyellnék halálomat, kedves anyám.” Krisztust a vallás nyelvezete szerint nem kivégzik. Akik a hívei voltak: szélütött nép élhetetlenjei. Hát micsoda fogalmazás ez megint? — ugye! Ami aztán beteszi az ajtót a versben: mert önként bújtam volna lábad közé, anyám, amikor még süldő voltam, és aztán újra oda, a nők közé, mint ahogy bújtam is, ha megbotoltam ... Mért kellett nekem ez az önként} Annak a hangsúlyozására, hogy a prédikációkat a kényszeritettség szólaltatta. Még találni egy-két szót: kuka, hős-buta. A hős-butát Veres Pétertől vettem. Nem lopkovics gyanánt, hanem az asztaláról, mert ide ez kellett nekem, amit ő készre mondott. Egy másik versbe Németh Lászlótól kölcsönöztem egy szókapcsolatra valót. Gátlás nélkül. Gátjaimat már vesztettem el, de gátlástalan viselkedésű sose voltam. Az anyához való süldőkori vonzódás nem az életrajzomból való elem elrejtése (ide), hiszen mi otthon ridegen éltünk egymás mellett. Hasonlót Nagy László is megjegyez. A puszikat is a pesti rokonoktól tanultuk meg, de aztán mégse gyakoroltuk még azokat se. Amiért ez idekerülhetett: a költőnek joga van az egész emberi kultúrát a saját múltjának tekinteni, már ha tud vele mit kezdeni. Ehhez is van egy példám. Ez a példa akkor is jó lesz ide, ha csak az egész nemzetre vonatkozik. Mindenkinek vannak úgy szeretett barátai, hogy azok egyben harcolnak egymás ellen. Egyik barátom Csoórira tette azt a megjegyzést, hogy „Csoóri mért foglalkozik dunántúli létére az erdélyi népzenével?” így én hogy’ jövök ahhoz, hogy megpendítek egy motívumot az Oidipusz-komplexusból? Hát nem! — mert nincs erre tiltó törvény. Kortársaim közül Csorba Győző figyelt föl rá, hogy „gátlástalanul” veszem a szavakat akárhonnan. És egyszer majd fölismeri valaki azt is, hogy döccenéseim a magam sajátos zeneiségét sohasem sértették meg. — Negyedszázada élsz itt Székesfehérváron, bár mindig fontos maradt számodra Vas megye, Rábasömjén. Mit jelent kötődésed jelenlegi lakóhelyedhez? — A szülőföldemmel nagyon elvékonyult a kapcsolatom. Eljöttem onnan, a falu megváltozott, én pedig több fokozatban is megváltoztam. Ugyanakkor a visszatérés, a gyakoribb hazajárás nem lenne lehetetlen, nem ütközne más nehézségbe, minthogy magam egy átélő laboratóriummá lettem, a magam terhe vagyok. Azt is hézagosán tudom megválaszolni, ami velem és bennem ebben az elzárkózásban megtörténik. Vas megyébe el szoktam menni, ha meghívtak, de már a rokonokhoz és a szüleim sírjához való látogatásokat éppen a meghívásokkal járó elfoglaltságok lehetetlenné teszik. Ezekkel a célokkal külön kell odautaznom legközelebb. Szeretném a kisgyerekeimnek is megmutatni, hogy az Imre-papa honnan származott el. És hogy az apai nagyszülők hol nyugszanak. Születésük 42
