Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 11. szám - Balogh László: Vaskor: Haavikko "újramesélt" Kalevalája
Balogh László Vaskor Haavikko „újramesélt” Kalevalád ■JLVönyve, pontosabban forgatókönyve elején szokatlan és merész felszólítást intéz az író olvasóihoz: „Feledd el, feledd el a Kalevalát, / Feledd el hőseit, szavait, szép sorait, / Feledd el, amiket hallottál róla, / A képeket, amelyeket láttál.” Zavarbaejtő e totális tiltás éppen a Kalevala világába hatolás kezdő lépései előtt. Hogyan felejthetjük el a „vaka, vanha Väinämöinent”, a „főtáltost”, Ilmarinent, a „fővasverőt”, a léha Lemminkáinent, Kullervo átkát? Feledjük, amit Grimm, Krohn vagy Setälä a szampóról mondott? S miként feledhetnénk Sibelius muzsikáját, Gallén-Kallela festményeit? Ám amint belépünk a Haavikko-teremtette világba, ámulva tekintünk körül: ismerősök e hősök, szavak, események; felsejlik mindenfelé az ismert Kalevala-világ: de a szavak olykor más hangsúlyt kapnak, a hősök jelleme másként motiválódik s a cselekedetek új értelmet nyernek. S ekkor már értjük és elfogadjuk Haavikko paradox felszólításának jogosságát: a provokatív kihívással egy képességeiben biztos alkotó figyelmeztet műve öntörvényűségére, kényszerítve, hogy az elkövetkezendőkben alkotói titkainak részesei legyünk s befogadói tevékenységünk révén magunk is alkotótársaivá váljunk. S ha sikerül felfedeznünk Haavikko teremtő munkájának lényegét, mellyel az ősi anyagon átformálással, hozzáillesztéssel, motiválással munkál, végül csodálkozva szemléljük eredményét: egy töményebb s mélyebben rétegzett Kalevalát. Mítosz és történetiség Százötven éve Lönnrotot elsősorban a népi epikából kisugárzó mitikus világ feltámasztása érdekelte, ezért az eseményeket, jellemeket történelmileg meghatározott szinten rögzítette. Haavikko és a forgatókönyve nyomán készült film mint népi világképet, elfogadja a mitoszt, de mögé pillantva, időben visszább hajolva azokat a történeti, olykor mindennapi tényeket, eseményeket keresi meg, melyeket majd a közösség egy évezreden át értelmezni próbál, módosít, csiszolgat s a reálisnál magasabb szférába emel. A költő, dráma- és regényíró Paavo Haavikko a modem finn irodalom egyik vezéregyénisége. (A hold udvartartása címmel 1985-ben jelentek meg válogatott versei magyarul). Már első verseskötetében megfogalmazta filozófiai felfogását: „Építik mind a házakat, mégsincs kész soha egy se, / míg újramesélik a történelmet s a mitikus korokat.” Valóban, mind a forgatókönyv, mind a film fő kérdése: miből és hogyan teremtődik a mítosz, illetőleg mi a viszony a mítosz és nyersanyaga, a történetiség között? A mitikus emlékezet nem csupán a kultúrhé- roszok tetteit őrizte meg, hanem a korban élő népek viszálykodásának, a társadalmi változásoknak nyomait is. Erre utal a Vaskor cím. A meghatározó kettősség a Fény és a Sötétség, Dél és Észak, a termékeny Kalevala és a zord Pohjola oppozíciója. Kalevala lakói a rézművesség után vaskohászattal próbálkoznak: természetes, hogy magukra vonják Észak úrasszonyának és matriarchátusban élő népének irigységét. S érthető Louhi feltételi
