Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 11. szám - Ágh István: Buda Ferenc hármaskönyve

Jó lelkiismerettel és elkészült elmével állok ide fegyvertelen. Meg nem puhultam, meg sem lágyultam, alku ma sincs.

Szakadék életünk örökös küzdelem az örömért, maradék ifjúságunkért.

Konok hit nélkül nem megy. Nélkülünk ki hajtaná végre a virradatot? Füvek, levelek hatalmára esküszöm.

Virulj fel, szabadulás.

így áldoz az elesett katonák emlékének, a háborúban és a hétköznapok rohamában meg- gyötörteknek, elesetteknek, így szól a kiszolgáltatottság veszejtő lehetőségeiről.

Buda Ferenc a szegénység tájaiból és évszakaiból építi képi világát. Ahogyan visszatérő jelzője a vas, ugyanúgy visszatérő jelzője a tél. A tél, amit minden szegény gyűlöl, ellenségének tart, amely zsarnok, és a kulcslyukon, a rosszul záró ablakon, a kialvó kályha csövén a lélekig hatol, huzatos gyárudvarokon suhint, kiveti magából a gömbölyű, árnyas kedélyt, állandósítani akarja a levedlett fát, az erdei vadak éhét, a kispénzűek, vékonyan öltözöttek didergését. A tél Buda költészetében a megpróbáltatás, de a kibírás évszaka is. És mert az élet állandó megpróbáltatás és kibírás, megtalálja a télben kifejezését. Buda költészetének természete nyártalan, télközpontú, minden a télbe törekszik vagy a télből lábal ki sárosán.

Megjön a fagy is, az igazi, fölépül fehér világa, sűrű acéllal beültet mélyszántást, kövér vetést, esendő vadra durrog a visszhangos vasmennyezet

Ez a költészet természeti indíttatású, de a természet legszigorúbb, vasállapotából való, szinte szerkezetté alakult világ. Ez a szerkezet préseli össze azt a teret is, melyben az elmúlt ifjúság szép, tavaszias világa akar terjeszkedni. Prés zsúfolja a szavakat olyan közel egymáshoz, hogy mintha a szavak már egymástól vennék el a levegőt, nem hagyja kifutni a sorokat, visszagörbíti, a rímeket borotvaélesre köszörüli és jajgattatja.

Pilinszky Jánosra kell gondolnom, aki másból fakadó, de hasonló nagy nyomás alatt küzdött a megszólalás öröméért. Pilinszky és Buda is végponton állnak fokozhatatlanul. A költő innen csak szárnyas, szabadságot élvező lélekkel juthat tovább, ha szabad lehet.

Holt számból búzaszál (1982)

Ül a hatalmát vesztett költő a négy fal között és dohányzik. József Kisjézus mellett, aki nem hisz a megváltásban, egyetlen reménye a tisztességgel leélt élet. Erkölcse, szívósság a tehetetlenségben. Ismeri munkára, hitre való erejét, látja a születésben a halált.

Buda Ferenc kötete is szűkszavúságtól feszül, így hitelesíti önmagát. S már nem vágyakozom nagyobb árnyalatokra, tudom, most a megvalósulás csak ekképpen történhet meg. A Tanya-hazám a könyv tengelye, a poéma felé sorakoznak a versek és onnan oldódnak tovább. Mielőtt a közepébe vágnék, a hosszú versről gondolkodnék, előre hozom annak bevezető gondolatát: „mégsem hallgathatok kétségeim felől: nem lett volna-é hasznosabb, ha bizonytalan — mert megmérhetetlen — hatásfokú versek írása helyett viselem tovább türelemmel az alázat igáját, vonom a szolgálat szekerét, s válók a tanyasi nép tanítójává? — akiknek nem tudtam szolgálni semmit.”

7