Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 10. szám - Sümegi György: "A káposztát meg kell enni, de hogy miért kell megfesteni...": beszélgetés Miklóssy Gábor festőművésszel a kecskeméti művésztelep 30-as, 40-es éveiről

után a centralizált ideológia a képzőművészetet túlzottan illusztratív szintre terelte, a szovjet zenével ellentétben, amely a nagy szerzői révén ma is világsiker, mivel ott az indulók, a mozgalmi dalok egyrészt a maguk kötelességét lerótták, másrészt Sosztakovi- csék kevesebb vagy több népi motívumot kevertek a szimfóniákba, ezek a világ kontempo- rán idejében született alkotások. És ezért látom én azt, hogy amikor a képzőművészet csak ideológiai szöveg illusztrálására van degradálva — ugyanúgy mint a rómaiaknál a zene, amely kizárólag csak a tánchoz való ütemet szolgáltatta —, akkor ebben az állapotban az új, spirituális világkép a saját műfaján belül nem vetítődhet ki, az tehát csak mint egy kiegészítő művészet szerepelhet. Mindamellett, ma is úgy látom: az a technikai készség, amire az orosz festőknek a nagy tömegét megtanították, és amilyen fogalmuk van a lefestés határain belül is anyaghasználatról, lerajzolásról: ez a kitrenírozott eszközhalmaz majd egyszer egy olyan spirituális töltést kap, amire a koruk az orosz művészetet is kötelezi, s még nagy meglepetésekkel fognak szolgálni. Ahogy a párizsi fiatalok tárlatán is az orosz fiatalok egyáltalán nem maradtak el a nyugatiak mögött, részint impresszionista, részint posztimpresszionista képeikkel.

Visszatérve: az 1940-es év számomra nagyon termékeny évet jelentett. Egyrészt ismeretségek alakultak ki, másrészt tapasztaltam, hogy kecskeméti gyűjtők érdeklődnek növendék munkák iránt is. Ez számomra igen nagy kontrasztot jelentett, hiszen hallottam, hogy több nagyméretű Csontváry-kép volt egy kecskeméti patikus padlásán, aki a telep indulásakor, pontosabban a 20-as években ezeket a nagyméretű vásznakat fölszabdalta és egy-két pengőért szétosztogatta.

— Benyovszky István állítólag többször részesült ilyen vászonadományokból; egy-két nagyméretű Benyovszky-kép talán máig takar Csontváry festményt.

— Erről ott nem hallottam. Ellenben különös játéka a sorsnak, hogy ennek a Csontváry- nak mégis meg kellett maradni a Gerlóczi-féle közreműködéssel az igás kocsisok licitáció92