Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 5. szám - MŰHELY - Mezey László Miklós: Öt közös esztendő: Fábry Zoltán és Szántó György
arra, miként dolgozhat együtt a Kárpát-medence két régiójának magyar irodalma, de emberi-eszmei tanulsága is fontos: két egészen eltérő habitusú ember, két teljesen különböző világlátású és más irányba vezető eszmei utakat választó író, miként találkozhat egy időre a közös eszmék partján, az egyetakarás művészi platformján. # * * Szántó Györgynek Szlovákiával való — a szülőfalu (Vágújhely) örök vonzásán messzi túlemelkedő — kapcsolata kétségtelenül az előbb Pozsonyban, majd Bécsben megjelenő, Gömöri Jenő szerkesztette a Tűz című lappal kezdődik. A Tűz számos erdélyi munkatársa (Bárd Oszkár, Franyó Zoltán, Gaál Gábor, Kiss Ida, Salamon László, Szent- imrei Jenő, Tabéry Géza) sorában ott látjuk Szántót is, akinek Munkácsytól a dadaizmusig címmel jelenik meg tanulmánya a folyóirat pozsonyi korszakában. A Tűzzel közvetlen kapcsolatban álló Franyó Zoltán, amikor 1923-ban hazatér Romániába, Aradon indít Genius néven folyóiratot, amelyet egyenesen a Tűz folytatójának szán: „Szervezői szenvedélyem késztetett arra, hogy 1924-ben, Bécsből Aradra történt hazaérkezésem után, ebben a vidéki városban megteremtsem a Bécsben megszűnt Tűz utódját”.4 1924 januárjában jelenik meg Franyó folyóiratának első száma. Ő is célul tűzi ki a kapcsolatok kiépítését a másországi magyar irodalmakkal. A júniusi, 6. számtól Komlós Aladárt, mint szlovenszkói szerkesztőt tünteti föl a címoldalon, s a következő füzetben budapesti (Baló Elemér), jugoszláviai (Havas Emil) és bécsi (Gáspár Endre) szerkesztőket is találunk. Ami ennél is fontosabb, hogy a Gen/usban egész sereglését találjuk a korabeli szlovákiai magyar íróknak: Földes Sándor, Juhász Árpád, Komlós Aladár, Mécs László, Mihályi Ödön, Palotai Boris, Sebesi Ernő, Simándy Pál, Szenes Erzsi versekkel szerepelnek, Tamás Mihály novellával, Fábry Zoltán, Komlós Aladár, Tilkovszky Béla cikkekkel, tanulmányokkal, könyvismertetésekkel van jelen. Fábry Zoltánnak összesen hat írása lát napvilágot Franyó folyóiratában: 1924-ben négy és 1925-ben — immár az Új Genius elnevezésű lapban — kettő, köztük a Fábry életművében határkő jelentőségű Emberirodalom című tanulmány. Szintén a Gen/usból ismerheti meg Erdély érdeklődő közönsége a korszak egyik legnagyobb hatású szlovákiai magyar költőjét, Földes Sándort, akit majd éppen Fábry és Szántó — túlzó elfogultsággal — az Ady—Kassák—Földes „triász” tagjává avat. Szántó György a Genius lapjain találkozik először Fábry és Földes nevével. Új eszméket és új stílust mutató írásaik megragadják érdeklődését és kapcsolatot keres a két emberrel, előbb Földessel: ,,... írtam Földesnek Az Ember szerkesztőségébe, mert azt sem tudtam, hol él. Gömöri elküldte neki levelemet Komáromba, így találtunk egymásra. Három évig leveleztünk, amikor aztán meghallottuk egymás élő hangját is. Levelezésünkbe bekapcsolódott Fábry Zoltán is, Földes elválaszthatatlan barátja. Sokat adott nekem akkor ennek a két embernek testvéri együttérzése, meleg, erőteljes férfi szót, amit nem tudtam Erdélyben megtalálni.”5 Természetesen nem véletlen ez a szlovákiai társkeresés. Szántónak — általánosságban az avantgarde-dal jellemezhető — progresszív írói korszaka épp ezekben az esztendőkben indul s a harmincas évek elejéig tart. Radikalizmusát eszmeileg a marxizmus elfogadása, művészileg a konstruktivizmus határozza meg. Mindehhez — a Franyó által is vidéki városnak nevezett — Aradon hiába keres eszmetársakat a mozgásban erősen korlátozott vak művész. Annál inkább megtalálja őket Szlovákiában, Földes forradalmi pátoszú költészetében és az expresszionizmus igézetében alkotó Fábry cikkeiben bukkan eszmetársakra. 1925 február-márciusban jelenik meg az Új Genius utolsó száma. Szántó érzi, hogy valamiképpen folytatni kell a Genius megkezdte munkát Erdélyben: ő is lapot akar 81
