Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 7. szám - Kőváry E. Péter: Szélmalom-harc, avagy: őrült-e a kakadu?: elbeszélés
Szerbantal elképedve nézett a Házinénire és az nem is maradt adós a magyarázattal. — Ne legyen leforrázva, édesem! Timót csak a malom miatt fogadta el a pénzt, abból vitette haza tudniillik. — Nem normális! — Ő már csak ilyen, szívem! Nem erre a világra való. Mindenkit magára haragít azzal, hogy jót akar. Ez szokatlan. — Én a világra értettem, hogy nem normális! — Mindegy, drágám! Tudja hányán keresték itt nálam egyébként az utóbbi napokban? Az egyik nő még agyon is akarta verni, tudja amelyiknek a lánya öngyilkosságot kísérelt meg a Sánta Hermann ügyből kifolyólag. Timót állítólag azt is meg akarta írni, az asszonyság meg nekem csinálta itta műsort, hogy a lánya kitűnően érettségizhetett volna, ha a Timót nem kavarja ezt a nagy cirkuszt egy kis... majd kimondtam mi miatt. Mondjuk egy pici igazság van is benne, mert ha a háború alatt lettek volna lányok mint én, mindjárt nem lennének ilyen kényesek. Na de hagyjuk. Szóval az asszonyság attól tartott, hogy a mi kis száguldó riporterünk tönkreteszi az ő egyszem lánykájának a jó hírnevét. De megnyugtattam, hogy a cikk le van állítva. — És ezt honnan tetszett tudni?! — Nézze kedves Miguel ... Szerbantal Mihályt forró hullám öntötte el. — .. .itt nálam sokan megfordulnak. Egy ilyen városban sokféle ember veszi igénybe Dolor Ida padlásszobáját. A város, kedves Miguel olyan, mint a fény az éjszakában. Odacsalogat mindenféle élőlényt. Szerbantal olvadtan suttogta: — Ez már költészet Házinéni! — Egy frászt Miguel kedves, egy frászt! Vagy nem azért jött vissza maga is, mert nincs már hol meghúzódnia a zsugorodó pénzecskéjével? Szerbantal Mihály régi rossz szokása szerint erősen kipirosodott. — Házinéni, maga mindent tud! — Mindent Miguel! — Azt is, hogy nyomozó szeretnék lenni, olyan híres, erős és ügyes, mint Kojak, ha majd elvégeztem a testnevelési főiskolát. — Tudom, meg azt is, hogy ahhoz előbb fel kell, hogy vegyék. Szerbantal megsértődött. — Mindennap tornázok! Házinéni megsimogatta a fiú arcát. — Tudom én jól Miguel kedves, azért is hoztam magammal ezt a két medicin labdát. És a Házinéni rózsásra váló arccal tárta föl rózsás pongyoláját. Két kezével mellére vonta a remegő fiatalembert. — Hogy reszketsz fiacskám. Teljesen kikészültél. Gyere, majd a Házinéni elringat, elfelejteti veled ezt a csúnya világot! Ebben a pillanatban röppent be a nyitott ablakon Rozinante, a hófehér kakadu. Avaságy szélire telepedett és onnan rikoltott a padlásszoba homályába: — É-jenazi-gazság! É-jenazi-gazság! 19
