Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 10. szám - Szekér Endre: Játék a verssel: mai magyar költészetünk és a játék
nak, kapcsolják össze őket jelentésük, rokon hangulatuk révén. Máskor meg az egy- szótagos szavakból alkot verset úgy, hogy a verssorok egy szótaggal növekednek, majd csökkennek. És nem „mellesleg” mély hangúak a magánhangzók: „Hold. / Holt bolt. / Volt kort hord. / Zord folt. / Hold." E komoly költői versjáték címe: Hold. Weöres Sándor sokféle költői játéka befolyásolta költőtársait is, így a természetes hatás, utánzás mellett még az őt köszöntő versekben jelentkező játékosságról is külön kell szólni. Nagy Gáspár 70-kedés egy ifjú poétával címűversében köszönti Weörest. A hetven évre utaló szellemes szóalkotás a ,,70-kedés”, melyben a számmal írt előtag ad új jelentést a szónak, elkülönítve azt a „hetvenkedés” hagyományos jelentésétől. A Vas megyei „CSÖNGE” helységnevet külön kiemeli Weörest üdvözölve, és később összecsengeti e szót a hasonló hangzású igével: „a világ vekkere csöng-e?” A szavakká szűkülő kifejezés lehet az elrejtőzés, a teljesebb gondolat visszaszorítása is. Oláh János Titkosírás című versében egyszótagos szavakat találhatunk, de csak kettőt tesz egymás mellé egy sorba: „ég föld / dög bűz / fény árny / ad vesz //száj szó / kéz szem I vágy bűn / űz rejt //fű fa / éj nap / zaj csönd / véd ver / láng füst / jó rossz / víz só / volt nincs." Avers megszerkesztetlen külsőleg, kötőszavak vagy toldalékok nem kapcsolják egymáshoz a szavakat. Mégis a szavak jelentésszintjén van kapcsolat, finom összefüggés, ellentét stb. (pl. „ég—föld”, „fény—árny,, „jó—rossz" — más: „dög bűz”, „száj szó", „láng füst") Thinsz Géza több versében él nominális stíluseszközökkel, jelezve a helyzetet, a környezetet. A Fűzfasor, csupaszon című versében a „tópart" a ,,fekete láng”, a „kívánkozó kéz”, a „hieroglifák" névszói kifejezései állnak önmagukban. Máshol a ,,folyosólabirintus üresen”, a „Felhőtlen ég. Október. Telihold"figyelmeztetnek a nominális stíluseszközökkel a környezetre, a természeti körülményekre. Ugyancsak Thinsz Géza Csendélet című versében a témának megfelelően szintén hirtelen odavetett főnevekkel jellemzi a svéd tájat: ,,Stockholm. Óváros. Délután." Ugyanő a Szórakás című versében a képvers külső formáját megteremtve egy betűvel kezdi a sorokat, majd egy-egy szótaggal és néhány betűvel szélesíti a verssorokat, melyek végül több mint tízszótagossá válnak. Szórakásában széttördeli a szavakat a sor végén, míg a sorban minden szót egybeír. így kezdi: ,,e / zag / árdao / lyangár / daamilyen / azavantgard /”. Ez a hat sor szavakba tördelve így hangzik: „Ez a gárda olyan gárda, amilyen az avantgárd.” Geren- day Mária Szóforgó címmel ír verset, melyben az azonos magán- vagy mássalhangzóval kezdődő szavakat helyezi egymás mellé egy verssorba /„szín színkedvű színárny színerdő I kedv kedvszóró kedvtó kedvteremtő” /. Közben a versben a meglévő szavakat párosítja egymással, hol itt, hol ott tűnik fel egy korábban szereplő szó. Például a „szín" előtagú szóösszetételek így folytatódnak „szín színfodrú színtűz színerdő". Vagy a versben korábban szereplő ,,tűzárny” később a „tóárnyékban" folytatódik vagy az „égarc" az „arcégben" stb. Sulyok Vince a Cörcsberándult élet című versében az azonos szóból indul ki s azt variálja („Görcs / görcsberándult szív / görcsöktől csomósodott száj”) S mit szóljunk akkor, ha a költő néhány ritka, különös hangzású helységnevet rak össze — verssé? Weöres Sándor A legfurcsább magyar falunevek című versében így ír: ,,Csem- peszkopács / Kajászószentpéter / Taktaszada / Szentbékálla / Pornóapáti / Borszörcsök / Inárcs-Kakucs...” Vers ez? Igen, hiszen a költő felfedezte a helységnévtár, a térkép rejtett kincseit, múltat őrző földrajzi neveit, és közkinccsé tette. Tamás Menyhért mega Versailles című versében komoly-vidám játékot űz a híres francia királyi kastély nevéből: „Versailles / vér könny / vert-száj” A rím itt groteszkké válik. Stílushatása vitathatatlan. S most zárójelbe tett szavakkal folytatja a verset: „ékül / király-ékül” Majd végig rövid szavakat halmoz, olykor egymás mellé, máskor külön verssorban kiemelve: „kény fény / kert-báj / gloire / grandeur / pompa / tízszer / ezer / szolga / dolga...” Van olyan költő, aki épp ezt a töredezettségei, egyszavasra rövidülő lírai stílust szerette meg, folytatta újra meg újra: Képes Géza az Elemek című versében — mondjuk 78
