Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 10. szám - Szekér Endre: Játék a verssel: mai magyar költészetünk és a játék

jelentéssel nem bíró képzők, ragok, jelek jelentőségét fedezi fel ő is, mint nem egy költőtársa. A „val, -vei”, a ,,vé, -vé”, az egy ,,t”, a két „t”, az „andó, endő” verssorrá válik, hisz a költő keresi a „jeltelen jelen” jeleit, ismerőseit az idegen világban. Csíki László meg a Például totem című versében az összetett szavakat bontja szét és az utótaghoz két előtagot kapcsol: felfelé és lefelé húzott vonalakkal kapcsolva őket egymáshoz. így a „földet” elé odakerül a „szülő” és az „anya” is, tehát egyszerre lehet szülőföld és anyaföld is. A következő sorban ezt megfordítja, és egy előtaghoz fűz két utótagot: kor—korlát—korisme. Később meg az azonos alapszóhoz kapcsol kétféle szóvéget, képzővel és utótaggal, végül ragokkal: „örök—örökségemet,—örök—öröklétemet.” Bakucz József Az erős betű című versében szokatlan verses ábécét ír: csak ,,a” vagy csak ,,b” betűvel kezdődő szavakat ír egymás mellé. („A ablak arany / alagút alvilág apa / alkot amalgám asztal / Apolló alakul / Androméda atoll anagramma.”) Ágh István megírja a „hangok támadását”, az elnyújtott ,.mi—i—i" két meg az „oo”-kat, a „hörrtü-i”-1. A hangzavarban csak egy-egy szó ad fogódzót: „altass el” vagy „már túl vagyok” Ugyanő Öt zodiákus jegy címmel ír verset, s mindegyik előtt, a versszakok előtt ott a jel, az égbolt különböző részeit kifejező állatövi jel. De ez már másfelé vezet minket, amikor a költők kevésnek tartják az ábécét, a nyelv hagyományos eszközeit, és újakat keresnek.

Játsszunk a szóval! írta könyvének címéül Vargha Balázs. Valóban a mindennapi életben és a költészetben is lehet játszani a szavakkal: eszperentét, intarziát; nyelvtörő mondókákat, szóláncokat, szójátékokat, furcsa szóképeket, rímjátékokat alkothatunk. Kiss Dénes az azonos hangzású szavakat keveri: Lépek lápok. Máskor meg ezt párosítja a szókezdő mássalhangzók összecsengésével, az alliterációval: a Fent fényes fém című versében („Fényesség / Fényes ég/ fényesre fent / fent az ég”). A Változatok virágra vérre borra pőre bőrre című versében a különös, szabálytalan belső összecsengés, alliterálás és variálás révén ömlenek a szavak. /„Virágra vérre virradatra / porra pörre pőre bőrre / varra vörösbor-bíborra / vörhenye vérehullásra”7 A költők téglája a szó a versépítkezéskor. De nem nyelvi szegénység az, ha megállnak ezen alapvető építőeszköznél, és nem mennek tovább, nem alkotnak a szavakból mondatokat. Weöres Sándor Egysoros versei között találhatunk egyszavasakat is. Egy szóból is állhat egy vers. Weöres ezt írja: Álomajtó, Páratövis, Jégfésű, Hóló", Szélkristály, Világhaj, Vizegő. Általában a szóösszetétel révén tud sűríteni, merészebb szókapcsolatokat alkotni. Olykor azonban a szó- összetételt párosítja a szóelvonással, szótagelhagyással. A Veszéjjeles egyszavas-egysoros vers a veszély és az éjjeles összevonásából keletkezett. A Vizegő pedig a viz és a levegő szavakból vált Weöres Sándor segítségével egysorossá, új szóvá. Míg látszólagos „gyerekverseiben” leegyszerűsít, zenei formákkal él, verssorait lerövidíti, valójában igazi, „felnőtt” verseket ír, és pár szavas soraiba hosszabb versre valót sűrít. Fabula című versében három sor három szótag rímel egymással: „Egy / hegy / megy.” A verses mese aztán hosszabb sorokban folytatódik. A Keresztöltéscímű versében függőlegesen és vízszintesen is olvasható szavak állnak önmagukban, minden nyelvi kapcsolóelem, rag, jel, nélkül. Az első sor —vízszintesen olvasva — így szól: „kövér béka tavon hin- táz” De lefelé haladva függőlegesen: „kövér / árnyék / habos / csillag”. A kétszótagos szavak négysoros és négy oszlopos elrendezése — játékos olvasásra serkent, felfedező útra hívja a költő az olvasót is. Weöres a Rongyszőnyeg című ciklusa előtt Shakespeare Romeo és Júliájából Mab királynő, a tündéri bába álomvilágát idézi Arany János fordításában, maga is figyelmezteti az olvasót a vázlatosságra, az ütem próbákra, a játékosságra. A Kodály Zoltán által kért „gyermekversekben” természetesen a zeneiség, a ritmus az elsődleges. De olykor ezekben a versekben is megáll a költő a szavaknál, s azokat illeszti össze verssé: „Rózsa, rózsa, rengeteg, / lányok, lepkék, fellegek, / lányok, lepkék, fellegek, / illanó könny, permeteg”. A szavak között finom belső szálak húzód77