Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 9. szám - SZEMLE - Sz. Mikus Edit: Nem-kérdés: újabb könyvek a nemiségről: [Cseh-Szombathy László: A házassági konfliktusok szociológiája]: [Kamarás István-Varga Csaba: Szerelemről komolyan]: [Miskolczi Miklós: Hazudni boldog hitvest, Mindenki mással csinálja ]: [Szerdahelyi Szabolcs: Szex-tusa]: [könyvismertetések]
tériek ismeretéhez nyújtson adatokat. Ehhez a történethez, az annyiaktól féltett, újból és újból elsiratott, újból és újból életre keltett, ma ismét élet-halál küzdelemre kényszerített zenei műveltség történetéhez pedig más és másképpen, de minden hozzátartozik: a zeneszerzés, annak különféle irányai és műhelyei, a zenehasználat, a zenetanítás minden emléke. Ezt kell dokumentálnia forrásanyagunknak, fényeivel és árnyaival együtt. Beletartozik az anyanyelvű énekköltészet számos emléke, de beletartozik a középkori iskolázás színvonalát bizonyító latin nyelvű kódexanyag is. Beletartozik a nehéz századok szellemi bújdosásra kényszerült magyarjának egyszólamú éneke, de beletartozik a nyugat zenei technikáját hazánkba plántáló hivatásos zenész keze nyoma is. Beletartozik minden ügyetlenkedésével a kollégiumi diákdal vagy Pálóczi Horváth Ádám primitív közönségessége is, de beletartozik akár az a hazánkba került Mozart-nyomtatvány vagy -másolat is, melynek szélén a lapozó kéztől hagyott zsírfolt önmagunk Mozarttal szelídítésének bizonyítéka.” Ezt a sokszínű képet villantja fel távoli és közeli múltról, illetve a magyar dalról Dobszay László tudományos megalapozottságú, de sajátos egyéni látásmódról tanúskodó két könyve. ITTZÉS MIHÁLY NEM-KÉRDÉS (Újabb könyvek a nemiségről) Az utóbbi időben sokat beszélünk a szexualitásról, szerelemről, a házasság válságáról vagy nem-válságáról, a férfi—nő kapcsolatról. Egyesek szerint túl sokat, mások szerint (s ide tartozom magam is) nem eleget. Divatjelenség-e a nemek kérdéséről beszélni, írni? Talán csak arról van szó, hogy a régóta ígért, várt, nem-várt szexuális forradalom szellemét érezzük? Talán — mint oly sok minden — ez a jelenség is begyűrűzik Nyugatról? Vagy nyitottabbakká váltunk, bátrabban foglalkozunk a témával? Tapasztalható némi oldódás? Valamennyi kérdésre válaszolhatnánk igennel és nemmel egyaránt. A legmegfelelőbb azonban: az „is”. Mindenben van egy kis igazság. Valójában azonban arról lehet szó, hogy az emberek felismerték az egymás közti kapcsolatok problémáinak rendezési lehetőségeit, s képviselőik (az írók, szociológusok, pszichológusok) jelzik számunkra: ezen a területen gondjaink vannak. Néhány évvel ezelőtt még elmentünk e gondok mellett, vagy csak villanásszerűen jeleztük a problémát, megjegyezve, hogy nem általános. Ma azonban a tömegkommunikáció is azt sugallja: mindenkinek tennie kell valamit, hogy emberi kapcsolatainkat ne hagyjuk kihűlni, partnereinket ne hagyjuk elveszni és ne növeljük a válási árvák számát. Remélhetjük, hogy még időben észbekaptunk? Helyrehozhatjuk-e elmúlt évtizedek hibáit, visszahódíthatjuk-e barátainkat, társainkat? Talán nem mindenkit. De meg kellene próbálni! S ezek a kapcsolatteremtési törekvések kitapint- hatóan érezhetők. Ahhoz azonban, hogy társainkat teljességükben megismerhessük, először is saját magunk alapos ismerete szükséges, az objektív önismeret. A pszichológia nemcsak a neurózisok oldását, gyógyítását segíti, hanem elvezet minket önmagunk ismeretéhez is; ezt bizonyítják az egyre népszerűbb pszichológiai témájú könyvek, önismereti-klubok és kiscsoportok az egyre népszerűbb, s az ismeretlenség homályából kilépő relaxációs tanfolyamok. A megoldáshoz közelebb jutva találunk rá természet adta szexualitásunkra. Kinek ne lenne köze a szexhez? Aki tagadja, annak is van, s éppen e tagadás tesz gyanakvóvá. Aki túlharsogja fontosságát, lehet, hogy éppen e téren kialakult belső feszültségeit kompenzálja. Nem is egyszerű meghatározni, hol az igazság, mennyi szex kell nekünk, s mennyit engedélyez a társadalom; menynyit beszélünk és mennyi mindent hallgatunk el róla. Egy biztos: a szexualitás helyrehozhat és tönkretehet kapcsolatokat, s szexuális vágyaink nem mentesek az érzelmektől, segíti emberi kapcsolatainkat, meghatározza egymáshoz való viszonyunkat, s mint ilyen, a társadalomban betöltött szerepünket is. Hogy ki hogyan ítéli meg önmaga és mások szexualitását, az sokban múlik gyermekkori test-élményén, s az anyához fűződő kapcsolatán. A nemek egymáshoz való viszonyának kérdése néhány frissen megjelenő hazai könyvben is megjelent, s igen változó színvonalon. Értékes tudományos könyvek és bestsellerek egyaránt napvilágot láttak, jómagam a legfrissebbek közül emelek ki néhányat. Figyelemre méltó, s feltételezhetően nemzetközi érdeklődésre is méltán igényt tartó művet adott ki kezéből Cseh-Szombathy László (A házassági konfliktusok szociológiája). Szisztematikusan felépítve, eddig nem tapasztalt módon határozza meg a konfliktusok, s a házassági konfliktusok típusait, funkcióját, forrásait, alakulását. Nemcsak értelmezi, hanem makro- és mik- rotársadalmi szinten el is helyezi azokat. Ennek ellenére nem elsősorban értékelést ad, nem kényszeríti ránk saját véleményét, hanem felismerteti e konfliktusokat. Minden házas, vagy a házasságot, tartós együttélést valaha is gyakorló olvasó alkotója és szereplője a könyvnek, hiszen mosolyogva ismerheti fel saját taktikáját, s az általánosító elemzés ismerős jeleneteket perget le előtte. Nem hátrány, ha egy tudományos mű olvasmányos! S ez elmondható Cseh-Szombathy László legújabb munkájáról. Előnye még a magas színvonalú elemzés, a rendszerezettség, valamint korszerűsége és újszerűsége. Hátrányát azonban abban látom, hogy sajnos éppen azok nem fogják olvasni, akik most fontolgatják kapcsolatuk további sorsát, gondolkoznak a válóperen. Pedig elsősorban nekik szól e mű, s nem receptet ad a megoldásra, hanem segítő kezet nyújt ahhoz, hogy 94