Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 9. szám - MŰVÉSZET - Goór Imre: Képzelt beszélgetés Mokry-Mészáros Dezsővel

dővel hozott össze a sorsom. Levelében gyú'jtőútra Tuniszba s Ceylonba hívott alkalmazottjaként. Génuában találkoztunk,ahol pár napig egy francia hajó érkezését vártuk, majd 1913 márciusában Bizertába, aztán a fővárosba érkeztünk. Néhány nap után vonaton délre utaztunk a Szaharához, a vasút végállomására. Öreg barátom festésre biztatott. Egy karavánszerájban szálltunk meg, mely különös formájú erődítmény volt. A tuaregek ellen emelték francia idegenlégiósok kaszárnyájaként. Ez volt itteni első képem témája, előtérben egy tuareg bennszülöttel. Három további festményemen örökítettem meg az Erődítményt, a pusztaságot és az elhagyott oázist, a képek később Ké- kessyné Kerekes Erzsébet, Dr. Felvinci Takács Zoltán és Dr. Rózsa Miklós tulajdonába mentek. A Pusztaságra homokot is szórtam. Ezek a művek később a Nemzeti Szalon és a Tamás Galéria kiállításain szerepeltek.

— A gyűjtés szenvedélye, a természet kutatása összefügg gimnáziumi és főiskolai tanulmányaiddal ...

— A miskolci évek sok újat hoztak az életembe. Vásott kölyök voltam. Az elemi mértan és alaktan órán készített hengerbe cserebogarat zártam, mely a mértani testet mozgásba hozta. A tanári asztalra téve, a készítmény hengergőzni kezdett. Bezártak, de mint hallottam, a tanárok is jól mulattak a dolgon. Elismerésnek számított, hogy mértan tanárom magával vitte az,.erőműves” hengert. Másnap a városban már az a hír járta, hogy egyik diák fel akarta robbantani a gimnáziumot, de az éber tanár eltaposta az égő kanócot.

Gazdag bogár- és lepkegyűjteményem volt, melynek készítését még szepességi bá- csikámtól tanultam. A gyűjteményt az iskolában bemutatták, s nagyrészét az iskola gyűjteményének bővítésére megvásárolták.

79