Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 9. szám - MŰHELY - Pálóczi Horváth András: A kunok bejövetele és letelepedése

Hátrafelé nyilazó kun vitéz (Padlótégla az esztergomi érsek margitszigeti palotájából — Jerney János közlése nyomán)

Hogyan történt ez a viszonylag gyors gazdasági átalakulás, hogyan zajlott le a letelepedés? Erre vonatkozólag közvetlen adatunk vajmi kevés van, így nagyrészt későbbi adatokból, a már megszilárdult falvak sajátosságaiból vagyunk kénytelenek visszakövetkeztetni. Jogos feltételezés, hogy a végleges települések helyén vagy közvetlen környékén álltak korábban a félig még nomád szállások. A településfejlődésnek erről a módjáról van szó, amikor a templomnak is megvannak Árpád-kori előzményei, vagyis a kunok az e helyen álló elpusztult Árpád-kori falu templomát kijavították, átépítették és a szállástemetőt is a templomoldalon létesítették. Ilyen esetek már csak azért is gyakorta előfordulnak, mert egy-egy kun szállás átlagosan négy-öt Árpád-kori falu határát kapta meg, ahol a településre legalkalmasabb helyeket már az előző magyar lakosság is beépítette. Természetesen másutt, üresen álló dombokon, földhátakon, la- ponyagokon is keletkeztek települések. A megtelepedés korában kis méretű szállások sűrűbb hálózatával számolhatunk, mint később. A nemzetségeken belül a kun nemesség számára felosztott szállásföldek nem voltak olyan nagy kiterjedésűek, hogy rajtuk olyasféle nomadizálás folyhatott volna, mint például a kelet-európai steppéken, az észak—déli irányú folyók mentén vándorló, téli—nyári legelőváltó életmód volt hajdanán. Az eléggé behatárolt területen — ahol a szomszéd földeken magyar földesurak, egyházi és szerzetesi birtokosok gazdálkodtak és őrködtek mesgyéikre — az egyes közösségek már akkor jobban is helyhez kötődtek, amikor még sátrakban és nemezjurtákban éltek. A téli szállások mellett kezdettől fogva termesztettek bizonyos növé70