Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 9. szám - MŰHELY - Szabó László: Az oszét-jász rokonság néprajzos szemmel
MŰHELY SZABÓ LÁSZLÓ AZ OSZÉT-JÁSZ ROKONSÁG NÉPRAJZOS SZEMMEL 1. A Jászság hatalmas irodalmához a legutóbbi időkig a néprajz úgyszólván alig járult hozzá. Györffy István népművészeti, Csete Balázs népművészeti, folklór és tárgyi néprajzi, Bálint Sándor és Dömötör Tekla szokásokat és szakrális néprajzi témákat érintő publikációi csak egy-egy téma, jelenség feldolgozását, egy-két település leírásátadják. A kutatókat inkább a jogi, történeti, illetve aktuális gazdasági kérdések foglalkoztatták, s gyéren tűnnek fel szokásleírások a helyi, nagy múltú lapok hasábjain is. Fodor Ferenc munkája (Fodor F.: A Jászság életrajza. Bp. 1942.) magas színvonalával, zárt felépítésével, megválaszolt kérdésfeltevéseivel nemhogy inspirálta volna a további kutatást, hanem gátolta. Meghághatatlan magaslatnak tekintették, s a népességtörténetet, településrajzot, társadalmi kultúrát érintő kérdésekben vitathatatlannak és véglegesnek is. Jó húsz esztendeje azonban a jászberényi Jász Múzeum és a szolnoki Damjanich Múzeum fiatal munkatársai komplex és átfogó kutatásokat indítottak meg a Jászságban, s megkezdték a hiányok pótlását, sőt a tabunak tekintett témák néprajzi-történeti módszerekkel való felülvizsgálását. A Jász Múzeum vezetője, Tóth János alapvető forráskiadványok közkincosé tételével vitte előre a kutatásokat [Fekete L.: A hatvani szandzsák 1550. évi adóösszeírása. Jászberény, 1968. — Tóth J.: A Jászkunság helyzete a 18. sz. végén. Bedekovich Lőrinc kéziratos könyve Jászberény, 1976. —Tóthj. (szerk.): Jász Múzeum Jubileumi Évkönyv. 1874—1974. Jászberény, 1974.]. Gulyás Éva az etnikus kutatás szempontjából is fontos néphit-monográfiát készített (Gulyás É.: Jászdózsai hiedelmek. Bp. 1976. in.: Folklór Archívum, 1976.). Megjelent a Szolnok megyei Néprajzi Atlasz I. kötete és egy jászsági települést és a palóc vidéket összehasonlító tanulmány- kötet, amelyek azóta szervesen beépültek a magyar néprajzi irodalomba [Csalog Zs.— Szabó L. (szerk.): Szolnok Megye Néprajzi Atlasza I.I., 1.2. Szolnok, 1974—1975. — Szabó L. (szerk.): Jászdózsa és a palócság. Eger—Szolnok, 1974.]. Elkészült egy Jászság egészével foglalkozó, az alapvető kérdéseket újra átvizsgáló néprajzi monográfia is, amelyet még számos cikk és résztanulmány is kiegészít (Szabó L.: A jász etnikai csoport. I—II. Szolnok, 1979—1982. — U. ő: Jászság. Bp. 1982. — U. ő: A jász öntudat alakváltozatai, in: Szolnok megyei Múzeumi Évkönyv. Szolnok, 1981.). De meg kell említenünk Kocsis Gyula településnéprajzi, Barna Gábor és Gulyás Éva népszokásokkal és hiedelmekkel foglalkozó tanulmányait, Szabó István család- és gazdaságtörténeti írásait, illetve Tóth Ilona, Bathó Edit, Bellon Tibor, Nagy Varga Vera kisebb témákat feldolgozó, hiánypótló írásait, s az említett két múzeum hatalmasra duzzadt kéziratos adattári anyagát, amelyek további publikációk alapjai. Ez a széles körű munka keltette fel a szovjet etnográfusok figyelmét, s felvetette azt a gondolatot, hogy az őszét—jász kapcsolatokat néprajzi vonatkozásban is immár megfelelő színvonalú gyűjtések és feldolgozások alapján érdemes lenne megvizsgálni. Az őszét társadalomtudományok nagy öregje Aboev, V. I. Németh Gyula 1956-ban publikált jász szójegyzékére szinte azonnal reagált, de ő volt az első, aki ezt összekapcsolta más 58
