Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 1. szám - MŰHELY: 100 ÉVE SZÜLETETT FÜLEP LAJOS - Sümegi György: Fülep Lajos tiszteletes úr Baján

változtatott hát az életén. 1927.aug. 18-án vezette utoljára a bajai egyháztanács ülését, mert a következőn, az aug. 30-in már az új lelkész, Sebestyén Sándor elnököl. (A sors furcsa fintora, hogy Fülep fő presbiter-ellenzéke, Olácsy kántor 1927. aug-ban kérte a nyugdíjazását, amit aztán el is fogadtak s helyébe Szösz Pál pécsváradi tanítót nevezték ki.)

Hogyan lehet, hogyan lehetne összegezni Fülep egyházi, bajai parókus lelkészi, egyházreformeri tevékenységét? Csupán a száraz tények is azt mutatják, hogy nehéz történeti időben tudott lenni az egyház megújítója, külső és belső helyzetének megerősítője. A helyi, az általa elhagyott presbitérium — Kolozsváry Sándor indítványozta — 1927. aug. 30-i értékelése szerint: „ha az itt töltött (...) működését mérlegeljük, mindenütt a hivatását és küldetését világosan felismerő jó lelkipásztor áll előttünk. Komoly felelősségérzet és mély kötelességtudás vezették és irányították minden tevékenységét. Értékes szellemi és erkölcsi erők birtokában állandó, csendes és békés munkával mindig egyháza és a közjó érdekét szolgálta. Ezért igazán jelentős nyomokat hagyott maga után egyháza életében, hiszen sohasem sajnálta a fáradságot, ha egyházának ügyei haladása, fejlődése, szóval érdekei követelték. Hogy tevékenysége a közélet egyéb mezején hogyan érvényesült, hogyan terjedt ki (. ..) azt elvégezik, vagy talán már el is végezték nálamnál sokkal hivatottabbak. Én áldásos tetteiből csak néhányat akarok felsorolni és mintegy leszögezni, amiket, mint szorosan vett lelkipásztorunk egyházunk érdekében vitt véghez. Hosszú fejezeteket tennének ki, ha egyházunk érdekében tett minden egyes tettét fel akarnók sorolni és azokat érdemük szerint méltányolni. Az bizonyos, hogy mostani egyházunk úgy, ahogy van, frissen, fejlődésképesen, az általa behozott üdvös intézkedések egész sorával, mind Őreá fognak emlékeztetni, Őt fogják dicsérni, és legalább mint kezdeményezőt, mind Őt fogják magasztalni. Ezért nagyon helyesen állapították meg jól értesült helyi lapjaink, hogy távozásával a ref. egyház valósággal újjáépítő papját veszítette el benne, aki úgyszólván romjaiból építette fel a kí- vül-belül megroskadt egyházat és tette példásan erőssé és virágzóvá. De elfogadhatjuk (...) helyi lapjaink azon állítását is, hogy szónoklatainak olyan nagy híre volt, hogy a templomot a hívek mindig megtöltötték, mert még a más vallásúak is szívesen eljöttek, hogy meghallgassák a nagyműveltségű, tudós pap prédikációit. Igazán feledhetetlenek azok a templomi előadások, amelyekben a kereszténység nagy alakjait és ezek hatásait iparkodott bemutatni. Pl. Assisi Szt. Ferencről mondott beszédeire bizonyára még ma is jól emlékeznek (...) De még arra is kiterjedt tevényesége, hogy nagy fáradsággal, áldozatos készséggel könyvtárt szervezett a felnőttek és az ifjúság részére. Nagy buzgalomra vall az is, hogy a gyerekek számára „kis Istentiszteletet” tartott. De mégis legáldásosabb tette az, hogy áldozatos lelkű felesége (Gábor Zsuzsanna) közreműködésével megalapította a ref. Nőegyletet is, mely az egyháznak mindig erős segítő szerve volt. Mindnyájan tudjuk, hogy ez volt legnagyobb hatással a vallásos élet felélesztésére és fejlesztésére. Ebben nagyon sokat köszönhetünk eltávozott lelkészünk áldozatos lelkű hitvestársának is, ki inspiráló hatású beszédeivel szinte magával ragadta hallgatóit. Ugyancsak dr. Fülep Lajos alatt létesültek a feledhetetlen karácsonyi ünnepélyek, az egyházi énekkar, a szegények segélyezése stb., amikről őelőtte szó sem volt. De ezek felsorolásánál nem szabad megfeledkeznünk igazán evangéliumi lelkű feleségéről sem, aki férjének állandóan hű és áldozatos lelkű segítőtársa volt, annak minden munkájában, különösen karitatív téren.

Sokszor láthattuk, amint nagy kosárban maga cipelte szegény betegeinek az ebédet, vagy amikor férjével együtt ment látogatni betegeit és gondoskodott részükre olyan orvosokról, akik nemcsak ingyen gyógyították szegény betegjeit, hanem ingyen orvosságot is adtak”. Kenetteljes hangon, kissé körülményes fogalmazásban elismerik ugyan az eltávozott érdemeit, de ugyanakkor az is kitetszik, hogy volt bizonyos távolság a presbiterek és pap elnökük között, noha ők még csak nem is emlegetik az elfajult ügyeket. Amikor azonban Fülep feleségéről beszélnek, mindjárt póztalanabb és őszintébb lesz a hangvétel: őt igazán, feltételek nélkül megszerethették s elismerték a munkáját. Az emlékezet szépít, a búcsú feledteti a problémákat, természetesen az arcpirító torzsalkodásokat is. A presbité- riumi értékelés mégis igaz, valóságos képet rajzol a lelkész nehéz időben és nehéz körülmények között végzett egyházvezetői és egyházszervezői munkájáról. Az természetes, hogy Fülepék magánéletéről nem tesz említést, az viszont feltűnő, hogy a Bajai Reformátusok Lapjáról szót sem ejt. Pedig az összesen négy lapszámot (az 1—2. összevont szám, 10 oldal, 1926. karácsonyán, a 3. 1927 húsvétra, a negyedik, egyúttal utolsó pünkösdre jelent meg, 4—4 oldal terjedelemben) megért maga szerkesztette s nagyrészt maga írta lappal is elsődlegesen az egyház, az emberség, az összetartozás ügyét óhajtotta szolgálni. „Olvasóinkhoz” írt programadó cikkében így okolja meg a lap szükségességét, célját s szerepének fontosságát:

„Nekünk bajai és Baja-környéki reformátusoknak különösen szükségünk van az egyházépítésnek arra a hathatós, modern eszközére, amilyen az újság. Mert a mi kis gyülekezetünk sok tekintetben hasonlít a Pál apostol korabeli őskeresztény gyülekezethez: nagy területen szétszórtan élnek híveink, sokuknak ritán van alkalmuk az istentiszteleten részt venni s a lelki pásztor is csak nagyobb időközökben jut el hozzájuk. Elhagynunk őket, róluk megfeledkeznünk mégsem szabad. (...)

Ez az újság új és közvetlen, mindnyájunkat egymáshoz elvezető, egymással összekötő kapocs akar lenni: a lelkészt a hívekhez és viszont, a híveket egymáshoz és valamennyiünket a Krisztushoz. Jöjjön hát hozzánk bizalommal mindenki, ismerjük meg egymást, segítsük egymást, tartsunk össze, mert csak egyesített erővel tudunk eredményes munkát végezni. (...)

70