Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 1. szám - MŰHELY: 100 ÉVE SZÜLETETT FÜLEP LAJOS - Vekerdi László: "Mondd meg, mi nyugtalanít, megmondom, mi vagy"

Az impresszionizmus elemzése szemléletesen mutatja, hogyan használta Fülep történeti interpretációban a korrelációt, de nemcsak ezért idéztük viszonylag részletesen. Azért is foglalkozni kellett vele, mert az impresszionizmus fontos példa, mondhatni koronatanú Fülep Művészet és világnézet című tanulmányában, és ez a tanulmány, illetve az általa kijelölt kérdéskör kulcsfontosságú lépés Fülep művészetfilozófiájának fejlődésében. Kulcsfontosságú, mindazonáltal átmeneti.

Nem könnyű elmondani, még nagyvonásokban és szükségképpen torzítva se, hogy miről szól a Művészet és világnézet lendületes és látszólag elég könnyen követhető fejtegetése. Perneczky Géza jó szemmel szemelte ki belőle a kor társadalmának és szellemének kíméletlen és cáfolhatatlan kritikáját; Németh Lajos a történetiség elvének erőteljes megjelenését emelte ki, s innen datálja Fülep művészetfilozófiájának „művészettörténet-filozófiai” fordulatát. De mi maradjunk csak az impresszionizmusnál: Fülep azért hivatkozik az impresszionizmusra és általában a naturalizmusra fő példaként illetve ellenpéldaként, mert látszólag „közvetlen” és „elfogulatlan” természet- szemléletükben, pusztán „benyomások”-ra építő módszerükben éppen úgy meghatározható és éppen úgy meghatározó egy jellegzetes szellemi attitűd, egy eleve elfogadott vonatkoztatórendszer, mint az ilyen eleve adott rendszert tudatosan vállaló és követelményei szerint dolgozó művészetekben. Hiszen már maga a természet elfogulatlan és szándéktól mentes szemlélete is lehetetlen elképzelés. „Annak az abszolút természetnek ugyanis meghatározatlannak, vonatkozástalannak, más szóval megfor- málatlannak kellene lennie. Minden meghatározottság már: forma; határ = forma. Teljesen formátlan természet azonban, szóval olyan, amilyet a maga művészete szerint csak akkor formál meg, amikor lefesti, lemintázza, vagy leírja, egyáltalán nincsen számunkra. Amit a művész a művészeti formálás alkalmával lát, valamennyire már megformált, mert vonatkoztatott, meghatározott »természet«. Talán nem mindig a művészet kategóriái szerint is való formálás, de mindig formálás.” S ugyanígy nincsen meghatározatlan „élet” vagy „ember”; de még meghatározatlan „káosz” sincsen, mert még a káosz is formák káosza. Aminek nincs valamilyen formája, egyáltalában nem is létezik számunkra. „Az élet és természet is már valamilyen fokig való formálás.” Formált- ság nélkül nincs világ, mert formálás nélkül nincs emberi szellem.

A szellem azonban lényege szerint rendszer, összefüggések és vonatkoztatások rendszere. Minden, ami a művészet témája, tárgya, anyaga, tartalma lehet, beletartozik valamilyen összefüggésbe, valamilyen rendszerbe, „mert valamilyen összefüggésen, rendszeren kívül semmi sincs. Minden összefüggés, minden rendszer pedig valamilyen módja annak, ahogy a világot, »életet«, »természetet« fölfogom, szóval: világnézet.” „Értelmét, jelentését a »tartalom« a világnézeti összefüggésből veszi, anélkül nem jelent semmit: benne határozódik meg. Szóval a világnézetből válik a »tartalom« értelmessé, fölfoghatóvá: a szellem számára egyáltalán létezővé.” Végül is ez a pontos értelme a fentebbi megállapításnak, hogy konkrét művészi tartalmak nem léteznek formá- latlanul: „formájuk, amelytől jelentést, értelmet, sőt létet kapnak, világnézeti összefüggésből való.” A művészi forma mindenkor világnézeten keresztül való kifejeződés; a művészetben a világnézet — amely anyaga, tartalma a műalkotásnak — formává lényegül. „A művészet tartalma éppen a »forma«, azaz ami művészi formává lett benne. Ahol elválnak, ott lehet világnézet, de nincs művészet.” Az impresszionizmus esetében éppen ezt a határt látta Fülep; a századvég metafizikaellenes pozitivizmusában tovább haladva már csak világnézet lehetséges, nem művészet. Az impresszionizmus világnézeti korrelátumaként ugyanis könnyen és ragyogóan mutatott rá Fülep erre a filozófiára; nehezebb dolga volt már a korabeli akademizmus és a Tart pour l’art értelmezésével, de visszautalva „Donatello problémájá”ra, forma és tartalom elválásának következményeit követve itt is meggyőzően vázolta művészet és világnézet korrelációját.

61