Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 8. szám - Zám Tibor: Anyajegy: kisregény

használhatóvá vált, annyi szépséghibával, hogy a háttámla rögzült: se előre, se hátra nem I ehetett hajtani. A leszakadt ajtópántot egy darabka kemény dróttal s a kombinált fogóval sikerült visszaerőszakolnod eredeti helyére. Évszázadok súlyával reád nehezedő ismeretségiek óta ez az első alkalom, hogy közös platformon vagytok, de utasod mintha nem hallotta volna (ez is a stílusához tartozott, hogy a füle mögé engedte a szavakat), a fasor mögött hahózott, s szavalta lelkesen, hogy „ösztövér kútágas hórihorgas gémmel, mélyen néz a kútba s benne vizet kémlel, óriás szúnyognak képzelné valaki, mely az öreg földnek vérét most szívja ki..Erre te is szemügyre vetted a fasor mögötti látványt, s megjegyezted, hogy a különben gyönyörű megszemélyesítés második fele most nem ül, mert a kút- gém a vedertől megfosztott kútostorral nem a föld vérét szívja, hanem az eget kém­leli; ha azonban egy lírai lélek, meg egy gyakorlatias gondolkodású ember vállt vállhoz vetve, kart karba öltve megindul, olyan mint a szerelem: minden akadályt legyőz, így van-e?... Utasod szemében tétovaságot véltél látni, de mégis beléd karolt, amolyan „ennél rosszabb már úgysem lehet” gondolattal, s csak sejtette, hogy derűlátásod azon a karikára préselődött vászon micsodán alapul, amelyet a bal kezedben lóbálsz. A csor- dakútnál Bocskó Mária valami egészen rendkívülit alakított; okítás nélkül fejed fölé nyomta a gémet, hogy elérd az ostort és ráakaszthasd a lovasnomád népek Batu kán óta használatos vászon vödrét; azonnal észrevette, hogy a karmantyút dróttal vagy madzaggal az ostorhoz kell rögzíteni, mert enélkül a veder az első merítésre kibukik a kápából, a kút fenekére süllyed; az ostor felszalad, a gém ismét égnek fordítja tekin­tetét, s dugába dönti a test megtisztulásához fűzött vérmes reményeket. Bocskó Mária szavadat vette, hogy két kézzel szorítod az ostort, s bármi következzék is, nem ereszted el azt. Ha mégis szószegő leszel, akkor a halálát okozod, mert a kút- gém nehezéke nyom vagy tíz kilót. Ezután megoldotta s egy rántással kihúzta övét; pillangó-szoknyája bokájára hullott, ő meg ott szobrozott benne köldökig érő mezte­lenségében. Belepislogtál a kút-tökürbe, majd felnéztél, s megállapítottad, hogy a látvány ugyanaz: érzéki csalódás kizárva. Míg a kezed fehéreden a kútostoron, utasod odajött s róla fel nem tételezett talá­lékonysággal erősítette helyére szoknyája övével a vedret, közben felvilágosított, hogy gyöngyvirágtól lombhullásig ő semmit sem hord alul, azután meg a nagyanyja korabeli régiesen szabott, gyolcsból készült, combközépig érő, csipkével szegett nyitott bugyit használ, így azután testének intim részei az év minden szakában levegőznek. Csoport­társnői az egyetemen örökké nyavalyogtak, mert mindig volt valami baj a berendezés­sel, mígnem egy lyukas órán ő felvilágosította őket, hogy hiába mosakodnak naponta hatszor, a lyuk rendellenességeit a zárttartásos levegőtlenség okozza, amely meleg­ágya mindenféle fertőzésnek, s előidézője a vaginális trichomonásnak. Először kétke­déssel fogadták szavait, de hát a tények beszélnek: miután felemelt szoknyájával meg­győzte csoporttársait arról, hogy nem a levegőbe beszél, amikor a levegőtlenséget és szellőzetlenséget vádolja, a jó példa futótűzként terjedt, s a pusmogó lányok meg a fecsegő fiúk jóvoltából annyira elterjedt, hogy a rektor, a dékán vagy hasonszőrű inspirációjára a KISZ-bizottságnak napirendre kellett tűznie a lányok „erkölcstelen” öltözködését, illetve a „szocialista erkölcs bevett normatíváitól való öltözködési di­vergenciáját”, magyarán: a bugyitlanságot. írtó furcsa helyzet alakult volna ki, ha tárgyalásra kerül a kérdés, mert a vitában és a döntésben érdekelt lányok (egy kivé­tellel) már visszatértek az édeni természetességhez közelítő tradícióhoz. Ennek a bizottság-beli fiúk is tudói, szimpatizánsai, a szerencsésebbek meg haszonélvezői voltak. A hatalmi szó és a népakarat konfliktusát a KISZ-bizottság csúcstitkára oldotta meg („egyik miniszterünk leánya, de rendes csaj különben”) azzal a nyíltszíni kijelenté­7

Next

/
Oldalképek
Tartalom