Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 1. szám - VALÓ VILÁG - Kamarás István: Hitek, nézetek és tornyok Nagyhajtáson: részletek egy szociográfiából

a már rendelkezésre álló delejeket kellene engedélyeztetni. Eszme-kölcsönöket kellene felvenni? Igen: A legjobb forrásokból. Hiteles helyekről. Helyből is.

Jelenthetem, hogy világnézeti nevelés címén a legtöbb esetben Nagyhajtáson is gyakorlatias ismeretterjesztés és didaktikus felhangú szórakoztatás folyik, és ennek eredményeképpen is „nagy a kavar a fejekben”, ahogy a helyi párttitkár mondta. Nagy a „kavar” a tanfolyamokat, szakosítókat végzők, a világnézetet oktatók fej ében is. Mi sem jellemző erre jobban, mint a természetkép és a világkép összekeveredése, a marxizmus és a kereszténység összetévesztése rontott, felhígított, meghamisított változataival. Mind a vallásosoknál, mind a másik oldalon jellemző a lefelé nivellálás, a mennyiségeivé' megközelítés és az értelmiségi, pontosabban az álértelmiségi gőg. A szellem emberét Nagyhajtáson sem könnyen viselik el, még azokat sem, akiket közülük olykor meghallgatnak, megtapsolnak — akiket Németh László így jellemez: „nem taktikában, kis lépésekben, nyers praktikumban gondolkodik, hanem a jövőben, távlatokban, világdiplomáciában”.

Jelenthetem, hogy világértelmező rendszernek — mindenféle korlátái és csökevényei ellenére is — inkább a kereszténység bizonyul 1983-ban Nagyhajtáson. Igaz, tornyok is jelzik — méghozzá nem is akármilyenek — az itteni marxizmus gyökereit és csúcsteljesítményeit, ám a marxizmus itteni derékhada ma még szédelegve néz fel ezekre a tornyokra, és a sereghajtók között szép számmal akadnak olyanok is, akik számára a marxizmus, vagyis annak felhígított, tehát meghamisított válfaja nem más, mint valláspótlék vagy haszonelvű célokat szolgáló eszköz. Egy emberi kiteljesedést szolgáló és egy uralkodó, megítélő, irányító tendencia küzdelme érezhető a nagyhajtási egyházakban is (főleg a katolikus egyházban). Az a tény, hogy ebben a küzdelemben egyre inkább az a mentalitás kerekedik felül, mely az egyházat Isten vándorló népének tekinti, a nagyhajtási civil társadalom történetének is fontos eseménye, tanulsága.

Jelenthetem, eszmecserére lenne szükség Nagyhajtáson, méghozzá oly módon, hogy mind az eszmét cserélők, mind az eszmecserét még csak figyelők értéket és ne megosztottságot lássanak a különböző eszmerendszerekben. A „tulajdonképpen ők is azt akarják” elismerése és felismerése semmiképpen sem lenne elég, mert legalább any- nyira fontos lenne azt is megismerni és felismerni, hogy a másik fél hogyan csinálja másképpen ugyanazt, amivel mi is próbálkozgatunk. Az ideológiai harc — legalábbis a keresztények és a marxisták között — Nagyhajtáson is csak értékek pusztulását és a fontosabb tennivalók elnapolását eredményezné. Mint ahogy Bölcsházi Pista bácsi is sürgette: párbeszédre, vitára, eszmecserére lenne szükség oly módon, ahogy azt Lenin is elképzelte: „Egy filozófiai rendszert cáfolni nem egyszerűen azt jelenti, hogy elvetjük, hanem azt is, hogy használható elemeit továbbfejlesztjük. Nem azt jelenti, hogy teljes egészében helyettesítjük egy másik, egy ellentétes rendszerrel, hanem azt, hogy belefoglaljuk valami magasabba. „Ezt a „valami magasabbat” még kevesen látják tisztán Nagyhajtáson. A tornyok már igen. Rájuk is jobban oda kellene figyelni.

41