Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 5. szám - VALÓ VILÁG - Szenti Tibor: Adatok a mai fiatalkorú vásárhelyi nők szexuális kultúrájáról
télén test látványának kerülése részben a szégyen érzetet idézte, részben pedig azt az álszemérmes társadalmi megítélést, hogy a szemérmetlenség a sötétben legalább nem látszik. 15. Adatközlőink zöme úgy válaszolt, hogy a szerelmi életben nem kezdeményező. Az orvosaink gyakorlati tapasztalata viszont az, hogy a leányok kezdeményezőkészsége növekedőben van. Ennek egyik fő oka az, hogy ma a szüzesség már nem érték, ez az állapot devalválódott. Sőt, bizonyos körökben hátrányt is jelent, és az a leány, aki nem szeretkezik, aki visszautasítja a kérést, vagy felkínálkozást, magát zárja ki az adott társaságból. A szüzességét védő nőnek „híre megy" — akár régen a kurvának — és „megbélyegződik”, vagyis elkerülik a korabeli férfiak. Egy erkölcsi norma így fordult a visszájára! A feudális korból is sok olyan levéltári adatot ismerünk, amikor a nő volt a kezdeményezőbb a párkapcsolatban. 16. Mind adatközlőink, mind orvosaink szerint a fiatalkorúak közösülés előtt végeznek előjátékot. Ez föltétlenül a szexuális kultúra megcsillanó fejlődésére utal. Sietve hozzátesszük, hogy ez a gyakorlat az előző évszázadok során is ismert volt. Azzal a biológiai tulajdonsággal magyarázható, hogy a közösülés természetrajzának ez az első fázisa, amely nemcsak tudatosan serkenthető, hanem ösztönösen is kialakul. (További, mélyebb vizsgálat kellene ahhoz, hogy e két tényezőt különválaszthatnánk, és megítélhetnénk azt, hogy az utóbbi időben mennyire terjedt a tudatos előjáték a szexuális kultúra részeként.) 17. Az orális ingerlés végzésére legtöbb adatközlőnk nemmel felelt. Orvosaink véleménye az, hogy ezt a cselekedetet sokan még gusztustalannak ítélik, mások pedig szégyenük bevallani, de mind többen csinálják. Az előző évszázadokban is hasonló volt a helyzet. Az orális izgalomkeltés vérmérséklet, habitus kérdése elsősorban, ezért bizonyos típusok sohasem gyakorolják. 18. Közösülés során szinte mindenki szokott testhelyzetet változtatni. Leggyakoribb módszer az, hogy a leány alul hanyattfekszik. Ezt követi a hátulról való közösülés, majd igencsak azonos számban az oldaltfekvő testhelyzet, és az, amikor a nő fekszik fölül. Minden egyéb testhelyzet gyakorisága ezek után jön. A legtöbben beérik az első 2—3 testhelyzet gyakorlásával, de terjedőben van a változatosságra való törekvés. Ez a kép az előző évszázadokra is jellemző volt, de a nagy történelmi sorsfordulók — az 1848—49-es forradalom és szabadságharc, az önkényuralom, a két világháború — mindig alaposan megváltoztatták az addig kialakult nemi erkölcsöt, és vele a szexuális kultúrát is. 19. A lakáson kívül a nemi élet gyakorlására a legtöbb fiatalkorú leány, még a férjezettek is a természetet jelölték meg. A lakásban leggyakoribb helye ennek a fekvőhely, de ülőbútoron is végzik. A szabadban pedig a földön, füvön, szénában, járművekben leterített takarón közösülnek. Ezen a téren, az előző korokhoz képest, a szexuális kultúra mit sem változott. 20. A fiatalkorúak zömmel nem ismerik a kielégülésük késleltetésének módjait, sőt arról, hogy ilyesmi létezik, a legtöbben nem is hallottak, pedig ezt a szexuális kulturáltság egyik legfontosabb részének tartjuk! A gyakorló orvosok általában két végletet ismernek. Kiderül, hogy a nemi aktusban ma is elsősorban a leányok maradnak kielégületlenek. Legtöbb azoknak a száma, akiknek a közösülésben nincs sokélvezetük, és előbb-utóbb ilyen jellegű panaszaikkal jutnak el a legkülönbözőbb szak- rendelésekre. (Ideggondozóba, urológiai, belgyógyászati, nőgyógyászati, pszichológiai rendelőkbe.) A fiatalkorúak kisebb része viszont igen nagy érdeklődést mutat az orgazmus késleltetése, a kéjérzet elnyújtása iránt. Tükröződik ez abból a kérdésből is, amely a 50
