Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 1. szám - VALÓ VILÁG - Kamarás István: Hitek, nézetek és tornyok Nagyhajtáson: részletek egy szociográfiából

bőven, de egy hétnél tovább nem szívesen maradnak távol az állatoktól. A kivett balatoni szobák is gyakran üresen maradnak. Van itt sportcsarnok, zenei óvoda, nyelv- tanulási lehetőség, színházi autóbusz Pestre is, de nehezen mozdulnak. „Kulturális szempontból ez a község nulla” —jelenti ki Kopasz tanár úr. „Szellemi élmény, amiről az emberek beszélnek? Hajaj! Pedig kellett lenni. Várjunk csak! Volt azért valami. Az Ipper volt itt, persze ővele nem sokan találkoztak. Bizony nem sok ilyen volt” csóvál- gatja a fejét Weiner Pál iskolaigazgató, aki egyébként tele van emlékkel, élménnyel, de azok többsége tanyasi tanító korából való.

7^ íjé

A szellemi hiánycikkek között a rangidős népművelő avilágnézetet, a lokálpatriotizmust és a hazaszeretetet említi. Egyik fiatalabb társa ezért részben önmagukat okolja. Meggyőződése, hogy le kellene állni azzal, amit csinálnak közművelődés címén, és beszélgetni kellene az emberekkel. Kollégája szerint ehhez ők, hivatásosok nem lennének elegendők, jó minőségi értelmiségiek és értelmiségi vezetők nélkül a néhány, már félig-meddig kiábránduló megszállott tehetetlen. Törő Andor elsősorban az idősebb vezetőkkel (elégedetlen, akiknek egy része „mozgalmi pályára ment annak idején, ahelyett, hogy tanult volna. Most aztán, ötven éves korukban, kisebbségi érzésük van. Az igazi értelmiségiek nem fogadják be őket maguk közé, legfeljebb a hatalomnak kijáró tiszteletet adják meg nekik”. Ottovay Attila agrármérnök — pedig maga is negyven körüli — a fiatal vezetőkkel elégedetlen, mert „az új vezetés beindította a mindenáron való fiatalítást, amit ők kiszesítésnek neveznek”.

A fiatal tanácselnök a falugyűlésen az elsötétített moziteremben háttal ülve övéinek maga kezelte a diavetítőt. Sokaknak tetszett a műsor, de a tornaünnepélyről tudósító húsz perces film közben már fészkelődni kezdtek, még az érdekelt szülők is. „Megígérik, hogy hatra befejezzük, aztán következik egy egy óra húsz perces TIT-előadás. A járási főnökség magnófelvételről szól hozzá, a tanácselnökünk háttal ül nekünk. Mi mást jelentene ez, hogy nem kíváncsiak ránk” — morgott egy testes férfi az előttem levő sorban.

Eszembe jutott egy idősebb tanárnő megjegyzése: „A vezetők többsége, ha nem nagy többsége, valahonnan jött ide, nem gyerekkori barátaink”. Eszembe jutott a Szabadság Tsz párttitkárának egy mondata is: „A demokráciához idő és pénz kell, az pedig elég könnyen a termelés rovására mehet”, és egy keserű kifakadás Beleznai Kálmántól: „Hihetetlen az a kiszolgáltatottság, amiben az ember él”. így ezzel nem ért egyet Bölcsházi Pista bácsi, de az neki is nagyon fáj, hogy a „kiszesitett vezetőség leírja az öregeket, mert az alázat egyéb ósdi eszményekkel együtt kikerült az ócskapiacra.” O sem elégedett az értelmiség minőségével, bár már maga sem tudja kit tekintsen értelmiségnek, mivel egy friss helyi pártdokumentumban a nyolc általánost végzett személyzetist értelmiséggé avatták, a főiskolát végzett üzemmérnököt, aki mint brigádvezető dolgozik, leírták. Pista bácsi úgy látja, hogy a természetközeiben dolgozó agrárértelmiség él legharmonikusabban Nagyhajtáson. Nem ritka körükben a három-négy gyerek, pedig anyagiakban nem álltak jobban az átlagosan kétgyerekes fizikai dolgozóknál. Számolni kell a vallásossággal is, mondja, ám jóval inkább a jövőbe vetett hitünkkel, „kitekintésünkkel”. „Majdnem a hedonizmusba átmenő haszonelvű- ség jellemző Nagyhajtásra”, jelenti ki Igazvölgyi tiszteletes, de rögtön hozzáteszi: „Itt mindig is a kupecféle volt a szóvivő, ezt a szocializmus sem tudta még átformálni. Mégis nagy a változás: önérzete lett az embereknek.”

A szociális otthon elvadultan ideérkező és tüneményesen rövid idő alatt visszaembe- resedő öregjeinek is van önérzete, ám ez az utópisztikus „embersziget” mikroklímá26