Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 1. szám - VALÓ VILÁG - Kamarás István: Hitek, nézetek és tornyok Nagyhajtáson: részletek egy szociográfiából
VALÓ VILÁG KAMARÁS ISTVÁN HITEK, NÉZETEK ÉS TORNYOK NAGYHAJTÁSON (Részletek egy szociográfiából) I. TEREPÜNK: NAGYHAJTÁS „Lajosmizse közepén van, valahol Nyíregyháza és Sopron között”, magyarázta nagy hévvel Kopasz tanár úr. Törő Andor népművelő „se község, se városnak” nevezte, vagyis határesetnek. Mindkettőjükkel egyetértett Üveges Béla, a helyi tanács nyugdíjas csoportvezetője, aki még azt is hozzátette — Hatvani Dánielt idézve — Lajosmizse meghatározásához, hogy „Ez is egy arcátlan település. Vannak olyan helyek, ahol a falu az falu, a város az város, de ez itt egy arctalan konglomerátum.” Á továbbiakban Nagyhajtásnak fogom nevezni ezt a nagyközséget, hamarosan kiderül, miért. # * * A nagyhajtási ember „jó értelemben gyüttment, mert ez a hely a város pusztája volt, olcsón lehetett itt földet kapni, ezért nemcsak a szomszédból, hanem még Tolnából— Baranyából is jöttek, meg még a Felvidékről is” — magyarázza Igazvölgyi Dávid református lelkész. „1854-ben költözött ki ide a família, pusztaosztáskor. Anyai nagyapám apját itt egy év alatt tizenháromszor rabolta ki Rózsa Sándor. Akkor telente itt ólálkodtak a farkasok. Hogy életüket mentsék, mindig egy lóval többet vittek magukkal télen az emberek. Ha megtámadták őket a farkasok, otthagyták a lovat, hogy egérutat nyerhessenek” — meséli Sikáros bácsi, akit afféle tanyasi bölcsnek neveznek. „Húszharminc év alatt itt hallatlan, ugrásszerű fejlődés következett be. Új üzemek nyíltak. Új rétegekkel bővült helyi társadalmunk, Pestről és a megyeszékhelyről járnak ide dolgozni. Bejöttek a tanyákról az atyafiak, a téeszesítés óta új telepek nőttek ki. A fiam még korcsolyázott az úgynevezett Újváros helyén. Hallatlan jósorba került a parasztság!” —folytatja Igazvölgyi tiszteletes. Milyen a nagyhajtási ember? Sóvágó Pál nyugdíjas állomásfőnök, egykori pártbizottsági tag szerint „Nagyhajtáson értelmes emberek élnek, akik szeretnek jól élni, ezért becsülettel dolgoznak, termelnek, pia- coznak. Kupecközségnek is mondják. Majd minden tanyában áll autó, és szakkönyveket is találni a tanyasi otthonokban”. „Rátermettebb az itteni nép, ügyesebb, megmoz- gathatóbb, kezdeményezőbb, mint máshol. Hajtós emberek élnek itt, sokan magas, sötét kerítések mögött” mondja Bábosik Antal gyógyszerész. Kopasz tanár úr szerint a dunántúli emberek sokkal kedvesebbek, itt erre mintha nem érnének rá, itt mindenki hajtja magát. Zádorfalvi doktor úr élelmesnek és életrevalónak tartja a nagyhajtási embert, akik „olykor talán a paragrafus sarkát horzsolják, kisebb csalafintaságokra is hajlamosabbak, mint másutt”. Egy jellemző példa a Rákóczi Tsz elnökétől: „A traktorosaim elugranak Békésbe, jó nagy ugrás, malacért, két hét múlva viszik Tatabányára, ez sincs a szomszédban, de nem fizetnek rá, azt elhiheti. Szóval kapaszkodnak”. „Sok24
