Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 4. szám - DOKUMENTUM - Tandi Lajos: Kotsis Nagy Margit újrakezdései

a viasz anyagának kipróbálására szolgálnak. Ez nagyvonalúbb, ugyanakkor rendkívül részletgazdag megoldásokat kínál, s a viaszvesztéses bronzöntés technikájával átmenthető az időtállóbb és nemesebb anyagba.

(Tájékozódása elsősorban érzelmi jellegű. A megélt élményeit többféle források gazdagítják. A régi székely népművészet formakincsének egyes jegyei éppúgy fölfedezhetek munkáin, mint a néhány évvel ezelőtti nemzetközi kisplasztikái biennálé egyik szenzációját jelentő francia Jeanclos alvói, vagy Amerigo Tot méltán híres kavicsasz- szonyai. De Kotsis Nagy Margitnak van ereje és tehetsége túllépni ezeken a hatásokon, a rokon jegyeken túl lényegi különbségek választják el ezektől. Kotsis Nagy Margit érzékenyebb az élet árnyékos oldalainak hatásaira, a szenvedésre, a gyötrődésre, a félelemre. De ez nem emberségének feladása, nem művészi pesszimizmus. Műhelyében a gyötrődő ember és a gyötrődő anyag születik új életre, izgató reménnyel.)

Egy fa átültetvén nehezen kap életre. Az ember, ha új hazát választ, örökre elszakítja önmagát éltető gyökereitől. De az az ember, aki szülőföldjét hagyja el, hogy hazára találjon, vajon milyen pokoljárást választ?! Kotsis Nagy Margit pályája ennek a választásnak szobrokká formált látlelete.

TAND! LAJOS

FOLYÓIRATUNK SZERKESZTÉSÉBEN KÖZREMŰKÖDNEK

BUDA FERENC (főmunkatárs)

FŰZI LÁSZLÓ GOÓR IMRE KOMÁROMI ATTILA KOVÁCS ISTVÁN SÜMEGI GYÖRGY PINTÉR LAJOS

78