Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 4. szám - DOKUMENTUM - Tandi Lajos: Kotsis Nagy Margit újrakezdései

MŰVÉSZET

KOTSIS NAGY

MARGIT

ÚJRAKEZDÉSEI

„Az újrakezdést nem elképzelni, de gyakorolni kell.

Mint az erkölcsöt, mint a művészetet. Mert az újrakezdés maga is erkölcs: az önátadás és az önfelejtés vizsgája"

(Csoóri Sándor)

Egy fa átültetvén nehezen kap újra életre. Egy ember, ha hazát cserél, örökre elszakítja önmagát éltető gyökereitől. De az ember, aki szülőföldjét hagyja el, hogy hazára találjon, vajon milyen poklokat jár meg? S mert művész, milyen érzékenységgel fogadja be és sugározza ki a pokoljárás kínjait és felemelő győzelmeit, gyötrődéseit és edző próbáit?. . .

Ám a fa új talajba kerülve, friss, éltető közegben, inspiráló hatásokra erőteljes lombot növeszt, Ízes gyümölcsöt terem. A gyökeret veszített ember élete végig torzó marad. A hazát talált viszont különös vonzódással ragaszkodik tápláló emlőihez, a bölcsőringató vidékhez, dajkáló táj népéhez. De emészti a kétkedők önpusztító már- tíromsága, a reménykedők parazsat fúvó hite, a hűtlenek makacs bizonyitásakarata. Tudatukban élethalálharcot vív a gyermekkor és az ifjúság hol megzápulni látszó tojás-anyaméhe és az újra megkapaszkodás Közép-Európában nem is oly ritka reménycsírája. Kotsis Nagy Margit az újrakezdők népes és nemes táborából való, akiket Er- délyország indított útnak, s a mai Magyarország lett újrakezdésük földrengéses terepe.

(Kotsis Nagy Margit Erdélyben, Csíkszeredán született. Kolozsvárott a Babes-Bo- lyai Tudományegyetem magyar-történelem szakán szerzett diplomát, négy évig tanított Nagyváradon, majd fölvételizett a kolozsvári Ion Andrescu Képzőművészeti Főiskolára, ahol 1973-ban végzett. Az azóta eltelt több mint tíz esztendő a folytonos újrakezdések évtizede. A fekete-erdői üveggyárban ipari formatervezőként dolgozott, üvegszobraival, kerámiáival érte el első romániai sikereit. 1978-ban települt át Magyar- országra, azóta Szegeden él és dolgozik. Megkapta a 27. Vásárhelyi Őszi Tárlat egyik díját, megrendezte Kötődések címmel első önálló kiállítását a szegedi Móra Ferenc Múzeum Horváth Mihály utcai Képtárában. Kötések és kötődések, folytonos újrakezdések jellemzik az eddigi pályaképet. Az egykori irodalmárból és pedagógusból előbb tisztes ipari formatervező, keramikus, majd jeles szobrász lett. De mindenekelőtt olyan alkotóművész, aki felelősnek érzi magát önarcképének megformálásáért éppúgy, mint az általa megfogalmazott emberi érzések és gondolatok tisztaságáért, az általánosítható mondanivalóért.)

76