Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 4. szám - VALÓ VILÁG - Mátyás István: Ha majd a vers már nem kell senkinek...: Kiss Dénesről, elfogultan
lasztotta megismerni őt. Megpróbálja utólag, mert benne hagyta hiányát. Nincs önmagával kezdődő emberi élet. Folytatunk valamit s folytatódunk majd. Ezt így nem mondja, de érezhetően ennek a felismerésnek a jegyében igyekszik megismerni, emlékekből összerakva, édesapját. S nemcsak megismerni, hanem megérteni is, amiben lehet. A könyv 59. oldalán olvashatjuk: „Szilánkdarabokat kell összeillesztgetnem. Igen kicsiket! Nem is nagyon áll össze teljes kép, több a sötét folt. Mégis valamilyen eró', nyugtalanság kényszerít apám valódi énjének megteremtésére. Ha már ő nem volt képes rá, nekem kell megtennem! Már csak azért is, mert sok hozzá hasonló elvetélt álmú munkás támaszkodik kocsmapultoknál, bizonytalankodik sorsában, jártomban-keltemben fölbukkannak előttem, s azonnal rájuk ismerek! Arcukon ott vannak a keserűség csatornái, mintha csak apám vonásait hordoznák! Fölismerem a hanglejtésüket, a mozdulataikat. De fölismerem karjaik kaszabolósát is, amint megértő társ után kapaszkodnának, de ahelyett csak hasonló, elvetélt sorsú ivócimborákat találnak." Nem új hang ez Kiss Dénes eddigi életművében, hanem éppen hogy jellegzetes. Minden prózai vallomásának előzményei vannak a versekben. Mindazt, amit prózában megírt önmagáról, szüleiről, szeretteiről, elmondta költeményekben is; természetesen rövidebben, kihagyásokkal, jelzésekkel, utalásokkal. A műfaj törvényei szerint. Példákat sorolok, utóbbi két verseskönyvéből, a gyűjteményes, ugyanakkor válogatott Tűnt nyarak királya és az azt követő Országiás (1983) címűből. „Anyámra is kell gondolnom néha; az éj befészkelt félszemébe már, haja: kint roskadó, őszi széna, nem őrzi rajta színeit a nyár." (Anyámra gondolok) nem ismer Öreg Fáradt Szerette egyszer az apámat Szerette egyszer egy nagy nyáron aznap kicsépelt búza-ágyon Füstje vagyok annak a nyárnak: kis valóság kis varázslat Szerette égig csapó nyáron szérűn terített aranyágyon Fénye vagyok annak a nyárnak Megvakítom az anyámat." (Anyám) Fogalmazódott mindez annak a jegyében, hogy az őszinteség és az okok-eredetek keresése segíthet önmagunk életének, tetteinek, indulatainak tisztázásában. S ezzel, az elgondolkoztatással, segíthetünk másoknak is — saját életük alakításában. Álljon itt egy részlet az Üzleteim című versből is! 70
