Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 4. szám - VALÓ VILÁG - Fábián Gyula: Találkozásaim: Szabó Pál emlékezete

Történelmünk rögös földjébe a tegnapi paraszti sors milliónyi vér—veríték-cseppje betaposódott. Örökre eltemetődtek a tizedébe, tizenkettedébe aratott gabonaföldek, a részibe munkált kapásnövények igaztalan elosztásának egykori törvénye-rendje, amit mindig a hatalmasok szabtak. De az emlékezet meg kell őrizze azokat a hiteles számadásokat, amelyeket ránk hagyott — gazdag, ízes, erőteljes, szép nyelven az író. Művének olvasásától megfrissül a gondolat, telítődik az élmény, föltisztul a történelmi háttér, élőbb a múlt és gondosabban virraszt a lelkiismeret, a féltés, hogy jobban vigyázzunk mindenre, ami végérvényesen a mienk lett.

Amikor Szabó Pállal találkozom, (most már csak az újraolvasás során), mindig arra tanít, hogy a kiteljesedő örömben soha ne feledkezzék meg az ember az egykor két- kézzel munkálkodók szenvedéseiről.