Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 1. szám - Iluh István: Boglyába gyűjtött napjaim: önéletírás - I. rész
már komoly tétekben játszottak az emberek, főleg az állatpiacok alkalmával. A parasztok eladták a borjút, a malacot, a tehenet és hazafele menet betértek Bandi bácsihoz. Nagyban ment a játék. Volt, aki egy tehán árát is otthagyta. Volt egy tétkasszás, aki a zsebébe tette a fogadást, és a parti nyertesének odaadta. Egyfás játékot szerettek játszani. Nekem nem volt annyi pénzem, hogy beszállhattam volna egy partira. Ketten vagy hárman játszották a partikat. Volt, mikor négyen, és az nyert, aki legelőször megcsinálta a száz garambót. Két golyó érintkezése s a bábu eldöntése öt garambót jelentett. Ha mind a három golyó találkozott, az tízet ért. Ha csak a három golyó érte egymást, az egyet ért. A nagypénzűek amikor abbahagyták, akkor bárki játszhatott fröccs- re, sörre, italra. Na meg óránként az asztalpénzt be kellett fizetni. Hamar elment a híre, milyen jól tudok biliárdozni. Az egyik nap azt mondja Bandi bácsi: akarsz-e nyerni pénzt? Biggyesztettem egyet a számon, hogy én nem is tudom. Na, akarsz, vagy nem? Akarok hát, mondom végül is. Jó lenne! Na, idefigyelj! Hajönnek a parasztok, és hozzáfognak pénzben játszani, te is beszállsz. Nesze, adok neked négyszáz forintot. De amit nyersz tőlük, minden százasból húsz a tied. Egész szombat délután én csak biliárdoztam. Száz forint volt fejenként a tét, egy parti megnyerése háromszázat jelentett. Bandi bácsi kioktatott, hogy néha négy-öt parti után engedjem megnyerni másnak is a partit, mert akkor nem lesz feltűnő, hogy én milyen jól játszom és verhetetlen vagyok. Belementem. Már a két nadrágzsebem tele volt pénzzel. Aki kibukott, beállt más a helyébe, így aztán mindig kivoltunk négyen. Amikor már volt nálam vagy tízezer forint, Bandi bácsi kiabálta a zárórát. Amikor sikerült kitráncporálni az ittas embereket, Bandi bácsi bezárta a kocsmát, de a biliárdteremben a gibicek és a játékosok maradhattak. Volt olyan, aki alig várta, hogy valaki kibukjon, és a helyébe ő léphessen. Én már megelégeltem a nyereséget, többször ki akartam szállni, de nem engedték, akik buktak, mert hogy elviszem a sok pénzt, és ha megfordul a szerencse, nem lesz, akitől visszanyerjék. Már az ingderékba is kellett raknom a pénzt, mert a zsebeim tele lettek. Bandi bácsi elrendelte, hogy meg kell vacsorázni. Ennek jobban megörültem, mint a megnyert partinak. Életemben akkor ettem először ruszlit. Inkább kifele kívánkozott, mint lefele, de ettem. Bandi bácsi, amikor kimentem a vécére, jött utánam, nehogy lelépjek a rengeteg pénzzel. Erre nem is gondoltam, számoljuk meg mennyi. Majd megszámoljuk, mondom, ha mindenki kibukott. De most! Én most akarom! Hát jó — mondom, de minden százból az enyém a húsz forint. Huszonhatezer forintnál is több volt a nyereség, ami nálam volt. Húszezret elvett tőlem Bandi bácsi. A többi a tied — mondta. Éjfél fele már fáradt voltam és álmos. Az se nagyon érdekelt, ha vesztettem. Négyezer forintot azért sikerült hazavinnem. Az összegyűrt tízeseket, százasokat amikor kiraktam odahaza anyámnak az asztalra, majd megháborodott, hogy kit öltem meg, kit fosztottam ki. Én csak nevettem, és mondtam, hogy ezt mind anyunak adom, mert ezt nem loptam, hanem nyertem Bandinál a biliárdon. Hamar elment a híre, hogy a Pista gyerek egy vagyont nyert. Tíz annyit mondtak, mint amit tényleg nyertem, de mire felruházkodtunk belőle, a család, már csak annyi maradt, hogy kifizessük Geller néninek a tartozást és vegyünk egy kecskét, ami naponta megadja a négy-öt liter tejet. Utána nem vettek be a partiba sose, mert én mindig nyerek. Igaz, volt, hogy hárman is kiálltak ellenem, és ha rám következett a lökés, már előre leült mindenki, mert addig nem hagytam abba, amíg meg nem csináltam, ami egy partihoz kellett. így aztán csak gibicelhettem és nem játszhattam. (Folytatása a következő számban) 20
