Forrás, 1985 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 4. szám - VALÓ VILÁG - Hatvani Dániel: Homok és beton: egy magyar város négy évtizede: [Kecskemét]

rom csinosabb főtéri épületet nem számítva, ámulatra és bámészkodásra leginkább a tornyok együttese adott alkalmat. Az, hogy a templomtornyok csoportja viszonylag a központban összpontosult, messziről is jellegzetessé tették, talán varázsolták is a vá­roskép sziluettjét. A háznak, ahol laktam, szintén csak a homlokzata árult el valamit abból, hogy lakói egykor jobb napokat látott emberek voltak. Szállásadóm, egy fizikailag is, szellemileg is szánalmas öregasszony, maga is egy ántivilágbeli rangos, városi tisztviselő özvegye volt; elme- és idegállapotát az 1950 körüli meghurcoltatások viselhették meg. A szobában, melyet kiadott, többnyire másod-, de leginkább harmadmagammal voltam albérlő. Nyáron, amikor a konzervgyári szezon megkezdődött, a konyhát is a környékbeli fal­vakból beözönlött lányok foglalták el, s a lakásnak ez a helyisége egyúttal a fürdőszo­ba funkcióját is betöltötte, naponta teremtve így a vígjátéki helyzetek sorát. Belülről így nézett ki a tisztes polgárház. Sőt, még ígyebbül ... Szállásadóm lakását a kapualjból oldalt, üvegezett verandán át lehetett megközelíteni — másik oldalt egy hasonló minőségű lakásnak nyílt a bejárata —, s micsoda fényűzés volt ez az udvarbeli állapotokhoz képest! Az udvar ugyanis teljesen körbe volt építve, valamikor talán is­tállók vagy más melléképületek funkcióját töltötték be, de ottlétemkor lakott ben­nük összesen vagy nyolc—tíz család, mindegyik egy-egy sufniban, ám mégis egymás he- gyén-hátán. A közbül maradó szűk térség, a voltaképpeni udvar földjét lépkedő téglák sorai szabdalták kisebb szeletekre, s a sártengeren csak bizonytalanul átívelő járdács- kák a térségnek csaknem a központjában találkoztak ott, ahol a kollektív budi helyez­kedett el, s amelynek fülkéi csaknem mindig foglaltak voltak. A minden irányban ki­feszített madzagokon fehérneműk száradtak, teljes díszletét adhatták volna így egy neorealista filmnek. Más képzettársításra akkor még nem volt alkalmam; a nyugati szociológiai irodalomból ismert slum fogalmával csak évekkel később találkoztam. Ez a slum-béli állapot és miliő, mely körülvette első kecskeméti szállásomat, oly mértékben általános volt, hogy a föntebb részletezett kép udvarról-udvarra ismétlő­dött, s így voltaképp elözönlötte a több szakaszból álló körút és a városközpont kö­zötti lakóövezetet. (Fenn is maradt még hosszú időn át. . .) Javában zajlott a termelő- szövetkezetek létrehozása, melyeket akkor is, később is hivatalosan úgy neveztek, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezése, s e fogalom végül is fedte a tartalmat, ám friss következménye mindenképp az volt, hogy aki tehette, mozdult be a városba, mindegy, milyen körülmények közé, hagyván sorsára a veszendőnek ítélt falut. Állandó téma volt ez munkahelyemen is; kollégáim tudni vélték, hogy az állam öli bele a fal­vakba a rengeteg pénzt, építi az új iskolákat, kultúrpalotákat, s a falusiak mindezek helyett mégis a városi tömegnyomor után ácsingóznak. A város polgárává abban a kritikus pillanatban váltam, amikor a hirtelen felduzzadó népesség már-már szétvetni készült a meglevő szűkös falakat. Akkor még nem foglal­koztatott a város történelme, de bizonyos alapismeretek akarva-akaratlanul utolértek, s így tudtam, hogy századokkal korábban már lejátszódott egy hasonló jelenség. Igen, a török hódoltság alatt... A mezővárosok szultáni oltalom alá kerültek, s falaik között a védtelenné vált falvak százainak lakói kerestek és találtak menedéket. Az idő tájt a magukra hagyott falvak bizony el is pusztultak; az apró, vert falú, nádtetős házak né­hány év alatt tökéletesen „visszaépültek” a természetbe; a szántóföldek helyén újból úrrá lett a Közép-Ázsiát idéző, végtelen kiterjedésű nomád legelő. Kecskemét határa is, elfoglalván 37 falu határát, így nőtt irdatlan méretűvé, legnagyobb kiterjedésében elérte a 352 ezer holdat. Rangját, s fejlődésének későbbi alapját ekkor teremtette meg a város. Nézegettem ámulva a török hódoltság korát még közvetlenül idéző három méter magas deszkakerítések és kapuk sorát, melyek hermetikusan rekesztik kívülre a kül­42

Next

/
Oldalképek
Tartalom